A német, aki bevette Moszkvát

Rust szisztematikusan készült meglepő akciójára, repülőórákat vett Hamburgban, majd mindössze kilencven repült órával a háta mögött, 1987. május 28-án belevágott a vakmerő terv kivitelezésébe. Hamburgból először Helsinkibe repült, onnan pedig nekilódult az ismeretlennek, s igyekezett nem gondolni arra, hogy a szovjet légvédelem egyrészt nem szereti, ha megsértik a légterét, másrészt, ha ez mégis bekövetkezik, habozás nélkül lőnek le mindent, ami nem a saját hadi- vagy polgári repülőflottájukhoz tartozik. Mindössze pár évvel korábban, 1983-ban a szovjet légvédelem kíméletlenül megsemmisítette a levegőben a Korean Air Lines Boeing 747-esét, miután az navigációs hiba miatt több száz kilométerre berepült a légterükbe. A gépen 269 ember utazott, köztük egy amerikai kongresszusi tag is, a rakétatámadást senki nem élte túl.

Rust vagy nem akart erről tudomást venni, vagy tényleg annyira naiv volt, hogy elhitte, őt úgysem lövik le, mindenesetre izgatottan és nagy tervekkel folytatta útját. Ami azt illeti, igaza lett. Az elfogására indított vadászrepülő nem hitt a szemének, amikor megpillantotta a kis gépet. Végül nem kapott tüzelési parancsot, valószínűleg felettesei is annyira abszurdnak ítélték a helyzetet, hogy inkább kivártak. Jellemző, hogy légvédelmi radarokon feltűnt Cessnát inkább repülő madárrajként azonosították, mert az meg sem fordult a fejekben, hogy valaki ekkora pimaszságra lehet képes. Rust pedig vígan lerepülte a több száz kilométeres távot Moszkváig. Elmondása szerint teljesen euforikus hangulatban körözött a Kreml környékén, többször is csak pár méteres magasságban repülve el a Vörös tér fölött. Végül a Vaszilij Blazsennij székesegyház mellett tette le a gépét, a derék moszkvaiak nem kis megdöbbenésére.

A Cessnából kimászó Rustot hamarosan kisebb tömeg vette körül, s bár hősünk nem beszélt oroszul, a helyiek közül jó páran tudtak angolul, így a fiatal német (mintha távoli galaxisból érkezett volna) mosolyogva közölte a hitetlenkedő moszkvaiakkal, hogy békével érkezett, s egyetlen célja van, a kelet és nyugat közötti békefolyamat felgyorsítása. A jókora késéssel a helyszínre érkező rendőrök is annyira megdöbbentek a látványon, hogy – Rust elmondása szerint – egészen kedvesen viselkedtek vele, nem tudván mit kezdeni azzal a szituációval, ami még soha nem fordult elő. Rustot végül a KGB emberei tartóztatták le. A vizsgálati fogságban hiba kérte, hogy találkozhasson Gorbacsovval, ez a vágya nem teljesülhetett, ellenben itt is udvariasan és jól bántak vele. A biztonsági szolgálatok inkább kezelték kedves félkegyelműként, mint veszélyes kémként vagy ügynökként. (Rust fogvatartóira is barátként tekintett.) Végül négy évre ítélték huliganizmusért és a légtér megsértéséért, de 1988 augusztusában már szabadon is engedték. A frankfurti repülőtéren óriási tömeg várta, bár azt illetően mindenki zavarban volt, hogy minek minősítse Rust repülését.

Maga a fiatal pilóta mindig is ragaszkodott saját verziójához. Egy orosz lapnak adott interjújában annak a véleményének adott hangot, hogy tettével felgyorsította a peresztrojka folyamatát. Mint mondta, kicsit csalódott volt, hogy Gorbacsov nem vonta be a reformok előkészítésébe és kivitelezésébe, de úgy érzi, célját így is elérte. A szovjet belső vizsgálat már nem tekintett ilyen derűsen a kialakult helyzetre. Máig óriási blamázsként könyvelik el, hogy a hadsereg hagyta egy kis gépnek azt, amit nyilván nem hagyhatott volna: engedte átrepülni a fél légtéren. Személyi következményei is lettek a dolognak: a Vörös téri landolás miatt kellett távoznia pozíciójából Szergej Szokolov védelmi miniszternek, valamint jó néhány tábornoknak a légierőtől.

Rust legnagyobb fájdalma hazatérése után az volt, hogy elvették a repülési engedélyét. Törvényes úton egyébként a kilencvenes évek közepén újra járt Moszkvában, ahol minden fórumon elmondta, utazása valóban csak arról szólt, hogy felhívja az emberiség figyelmét a béke és a szabadság eszményeire. Magánéletében sajnos rácáfolt erre az állítására. Beleszeretett egy nővérbe abban a kórházban, ahol polgári szolgálatát töltötte. Mivel a nő kikosarazta, késsel támadt rá, elég komoly sérüléseket okozva. Börtönre ítélték, ahonnan egy év múlva szabadult. Elhagyta Európát, és a Karib tenger térségébe költözött, ahol a mai napig él. És természetesen heti több órát repül. A szabadság eszményének jegyében.