Ahol megettek tízezer lovat

A harcoló felekkel együtt több millió állat is részt vett az első világégésben. Legtöbbjüket szállításra és üzenettovábbításra használták. De persze egy-egy macska, vagy kiskutya remek társnak bizonyult a bakák számára a lövészárkokban. Lovakat mindkét fél bevetett, attól függően, hogy mekkora volt a tömegük. A nehezebbeket szállításra, míg a könnyebbeket (300-400 kiló) a lovasság összeállítására használták. A géppuska húzásán kívül a nehezebb állatok szállították az orvosságot, az élelmiszert, a lőszert és a vizet is.

A galambokat már a középkortól üzenettovábbításra használták, így nem volt kérdés, hogy ugyanezt a feladatot teljesítették az első és a második világháború alatt is. Egyes feljegyzések szerint a francia csapatoknak közel hatszáz postagalambjuk volt, amik közül az egyiket ki is tüntették, miután tizenhatszor sikeresen továbbított fontos üzeneteket a verduni csata alatt. A kanáriknak nem volt ilyen szerencséjük: őket a mérgezőgázok kimutatására használták, éppúgy, mint a csigákat. A lövészárokban harcoló katonák hamar észrevették, hogy a csigák mustárgáz hatására becsukják a légző pórusaikat és bezárkóznak a házukba, így a bakák időben fel tudták venni az gázálarcukat.

Miután kitört a háború, a brit hadsereg felvásárolta az összes lovat. Azonban a földművelés nem állhatott le, és mivel öszvér is alig akadt a paraszt emberek kénytelenek voltak cirkuszi elefántokkal és tevékkel földet szántani. Az elefántok háborús célokra való felhasználása évezredekre nyúlik vissza. Már a perzsák is bevonták az ormányosokat az ütközetekbe. Például az i.e. 331-es gaugamélai csatában tizenöt harci elefántot vetettek be Nagy Sándor makedón uralkodó hadaival szemben.

Persze azért az állatokat nem csak munkára alkalmazták. A macskák a kutyák, vagy éppen az oroszlánok, a majmok és a medvék sokszor talizmánként voltak jelen a seregben. A haditengerészet egyik csatahajójának kabalamacskáját Togonak hívták. St. Polnál, Franciaországban a 32-es számú repülőszázad kabalaszerepét egy kis róka töltötte be.

De így születhetett E. H. Shepard fejében Micimackó grafikája is, aki A.A. Milne híres regényét illusztrálta. Ernest Howard Shepard a Nagy Háború nyugati frontján először hadnagyként, majd később őrnagyként szolgálva rengeteg rajzot készített. A grafikák között találták meg a „csacsi öreg medve" vázlatát is.

A kutyák mellett a legtöbbet talán a lovak szenvedtek, ugyanis a keleti fronton 1914 és 1918 között súlyos lovas összecsapások voltak. Sajnos, ha a katonák nem jutottak elég élelemhez hűséges társaikat ették meg, ahogy ez történt 1914 novemberében kezdődő öt hónapos Przemysl ostroma alatt is: az erődítménybe szorult katonák tízezer lovat ettek meg.

Fotó: internet