Egy alig ismert amerikai magyar

1836-ig a Budai Főépítészeti Hivatal alkalmazottja, majd a Hajózási Igazgatóságnál vízépítő mérnök volt. 1844-ben Temesvárra került, az Országos Főépítészeti Hivatalhoz, ahol először helyettes igazgatóként a Hajózási Alosztály mérnöke, később a hivatal vezetője volt. Asbóth beosztásánál fogva is támogatta Széchenyi István javaslatait, részt vett többek között a Széchenyi lánchíd építésénél is.

Kezdettől a szabadságharc híve, 1848 nyarán Nagybecskereken jelentkezett a honvédséghez, ahol decembertől honvéd vezérkari százados lett Vetter Antal honvédtábornok törzsénél. Részt vett a délvidéki harcokban, majd Klapka György hadmérnöke lett. A következő évben megbízták a komáromi vár erődítési munkálatainak irányításával. Részt vett a kápolnai csatában, majd április 19-én a nagysallói ütközetben az ő irányításával tudtak a honvédek hidat verni a Garamon. Nemsokára őrnagyi rangot kapott, s július 16-ától – már újabb előléptetés után, alezredesként – Kossuth Lajos szárnysegédje lett, egyik bizalmasaként a kormányzói hivatal katonai osztályát vezette.

A szabadságharc bukása után Kossuthot szárnysegédként követte előbb Törökországba, miközben ő ásta el menekülés közben a Szent Koronát Orsovánál, hogy az ne kerüljön osztrák kézbe.

Asbóth később az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, ahol komoly katonai karriert futott be. Amikor 1861-ben kirobbant az amerikai polgárháború, az elsők között vállalt katonai szolgálatot az északiak hadseregében. Ezredesként John Charles Fremont tábornok serege vezérkari főnökének nevezték ki, és több fontos hadműveletben vett részt. A Pea Ridge mellett aratott győzelem elismeréseként dandártábornokká léptették elő, majd a kongresszus megszavazta neki a magasabb tábornoki rangot is. Florida, valamint Kentucky katonai parancsnoka lett. 1864-ben a déliekkel vívott csatában megsebesült, így már nem tudott tovább harcolni.

Szolgálataiért 1866-ban az Egyesült Államok argentínai és paraguayi nagykövetévé nevezték ki, állomáshelye Buenos Aires lett. Diplomataként próbált közvetíteni a háborúban álló két ország között, a békekötést azonban már nem érte meg. Fejsebe egyre jobban kínozta, és bár szeretett volna még egyszer szülőhazája földjére lépni, az már nem adatott meg neki: 1868. január 21-én elhunyt. A Buenos Aires-i régi angol katonai temetőben temették el. Hamvait 1990 októberében az USA-ba szállították és az arlingtoni katonai temetőben helyezték végső nyugalomra.

Asbóth Sándort a polgárháború kiemelkedő hőseként tartja számon az amerikai hadtörténet. A tábornok élete végéig hű maradt a szabadságharc eszméjéhez és szülőhazájához, szabadságszeretete, elkötelezettsége vezette katonai és diplomatapályáján is.