Egy alig ismert hősünk
Szöveg: Zilahy Tamás | 2012. október 9. 9:32Lenkey János (1807–1850) 1848–49-es honvéd tábornok gömöri származású köznemesi családba született. Egy utászkari iskola elvégzése után, 1822-ben lépett a császári hadseregbe, miután bátyja, Károly példáját követve a katonai pályát választotta. Október 9-én lesz 163 éve, hogy meghalt az aradi vár börtönében.
1848 tavaszán, amikor Galíciában állomásozott, egy lengyel forradalmi megmozdulás brutális leverése kapcsán összeütközésbe került parancsnokával. Ez odáig vezetett, hogy az ezred egy százada Lenkey János vezetésével Magyarországra szökött.
A valamivel korábban hivatalba lépett Mészáros Lázár hadügyminiszternek súlyos problémát jelentett Lenkey századának szökése. Az osztrák hadügyminisztérium követelte Lenkey megbüntetését, a magyar közvélemény azonban a szökött katonák mellé állt. A századot „büntetésül" beosztották a szerb felkelők ellen felállított seregbe. Az alakulat végigharcolta a délvidéki háborút, jutalmul Lenkey Jánost októberben ezredessé léptették elő és kinevezték a 13. Hunyadi Huszárezred parancsnokának.
Az ellenség a főváros felé közeledett, s Kossuth Lajos haditanácsot hívott össze: e haditanácsban ott volt Lenkey János is. 1849. március 15-én, a forradalom győzelmének évfordulóján Kossuth Lajos hősiességéért Lenkey Jánost tábornokká léptette elő, s egyben megbízta Komárom várának parancsnokságával és a VIII. hadtest irányításával is.
Lenkey tábornok mindvégig hősiesen teljesítette várparancsnoki tisztét, amíg meg nem érkezett Guyon Richárd honvédtábornok, hogy átvegye tőle a parancsnokságot. Mikor Görgey Buda ostromára indult, vele együtt távozott Komáromból Lenkey János is, de útközben megbetegedett.
Lenkey tiszt- és tábornoktársaival egyetértve nem akarta megadni magát az osztrákoknak, ezért Görgey Artúrnak az orosz hadvezetéssel való megállapodása értelmében Aradról Világosra vonult a honvédsereggel, hogy ott kapituláljon a cári csapatok előtt. Lenkey János tábornok is ott volt azok között, akik 1849. augusztusában letették a fegyvert a cári csapatok főparancsnoka előtt.
1849. augusztus 27-én tábornoktársaival együtt Aradon őt is hadbíróság elé állították. A bírósági eljárás során Lenkey tábornokon súlyos betegség tünetei jelentkeztek, elméje elborult, ezért elkerülte társai sorsát.
Bátyjának, Lenkey Károlynak az aradi tizenhármak kivégzése után nyílt csak lehetősége arra, hogy meglátogassa az öccsét a börtönben. Karl Ernst törzshadbíró Aradról keltezett októberi szolgálati jelentésében közölte Haynau táborszernaggyal: „E hó 9-én az itteni várban őrzött, megtébolyodott és az orvosok által már régen reménytelen esetnek ítélt Lenkey János lázadóvezér halál útján fogyatékba jutott".
A holttestet egy korommal bemázolt ládába tették, a börtönlelkész beszentelte a koporsót, amit feltettek a kocsira. Az útirányt kijelölő Lenkey Károly azt mondta: irány a városi katonai temető. Útközben elterjedt a hír: Arad város polgárai egymást értesítve siettek a templomkertbe, ahol a sírt is kiásták, és egy helyi tiszteletes egyházi szertartás szerint eltemette a halottat. Lenkey János tábornok hamvai 1936-ban kerültek szülővárosába, édesanyja és Károly bátyja mellé helyezték el, az egri Kisasszony-temetőben.
Egerben az 1974-ben létrehozott MN Középiskolai Katonai Kollégium 1984-ben vette fel az MN Lenkey János Középiskolai Honvéd Kollégium nevet, majd 1989 és 1992 között MH Lenkey János Honvéd Kollégium volt. A középfokú katonai oktatási intézmény 1992-ben MH Lenkey János Honvéd Gimnázium lett, majd 1998−2000 között MH Lenkey János Honvéd Középiskola és Kollégium néven működött.
