Éppen száz éve hirdették ki Wilson elnök 14 pontját

Az 1914. június 28. óta tartó első világháború nagy részében az Egyesült Államok távol maradt a harcoktól. A semlegességet azonban 1917. április 6-án a Németországnak szóló hadüzenettel megtörte, és az amerikai csapatok még ebben az évben tömegesen szálltak partra Franciaországban. Végzetes hiba volt Németország részéről, hogy 1917 januárjától a búvárhajóharctól remélte Anglia térdre kényszerítését, így vette kezdetét február 1-jén a korlátlan tengeralattjáró-háború, amely Amerikát két nappal később a Németországgal való diplomáciai szakításra, majd április 6-án hadüzenetre bírta.

Wilsont 1916. november 7-én négy évre választották meg újra az Egyesült Államok elnökének; már kezdetektől az európai békét támogatta, igaz ekkor még senki nem látta előre Amerika belépését a háborúba. 1918. január 8-án Wilson elnök meghirdette a háború befejezését célzó tizennégy pontját. A pontok – amelyek később a nemzetközi jog alapelveit jelentették – egyszerre kívántak szabályozni diplomáciai, jogi és gazdasági kérdéseket. Fontos részei voltak a tengeri hajózás szabadsága, a nemzetközi kereskedelem egyenlősége, a fegyverkezés csökkentése, a nemzetek összefogása és a területi sérthetetlenség biztosítása.

Németország 1918 augusztusában döntő katonai vereséget szenvedett a nyugati fronton, szeptember-októberben a központi hatalmak helyzete tarthatatlanná vált. Németország 1918 végén Wilsonon keresztül fegyverszünetet kért az antanttól, majd november 11-én feltétel nélkül aláírta a compiegne-i fegyverszüneti megállapodást. Az 1919-es párizsi békekonferencián a tárgyalások formális vezérfonalául szolgált a Wilson-féle 14 pont – a győztes hatalmak meghatározó érdekérvényesítése jegyében.