Fényképezőgéppel a Don-kanyarban
Szöveg: mult-kor.hu | 2013. január 14. 9:41Hetven éve, 1943. január 12-én kezdődött a második világháborúban a szovjet Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban, amelynek során napok alatt szinte teljesen megsemmisült a 200 ezer fős 2. magyar hadsereg.
Az 1915-ben született Marics Zoltán rajztanárt térképrajzolónak hívták be 1942 májusában, egy rendfenntartó alakulattal utazott a Szovjetunióba az 1. gyalogezreddel, ám nem sokkal később a gyorshadtesthez, Arhangelszkojéba került. Maricsot szenvedélyes fényképészként ismerték társai, aki sokszor vaku híján a rakétapisztoly fényét használta. A doni visszavonulás során is rendkívül sok képet készített, a tekercseket állandóan őrizte, amikor pedig aknát kapott menekülés közben a teherautója, a járműről történő leugrása előtt zsebébe tömködte az összes filmtekercset.
Bevonuláskor megfogadta az I. világháború egyik poklát, az Alpokbeli Doberdót megjáró édesapjának tanácsát: „Ide hallgass, apuka. Én a puskámat el nem fogom sütni, mert én nem fogok gyilkolni." Ígéretét meg is tartotta, egyszer sem lőtt, csak fényképezett. Hazatérvén, mikor meglátták rozsdás puskáját, majdnem főbe lőtték érte.