Húsdaráló a hegyen

A Hamburger Hill-i csatáról még manapság is fejcsóválva beszélnek a történészek. A vietnami háborúban a 937-es számú magaslatnak különösebb jelentősége vagy szerepe nem volt, bár tény, hogy az északiak alaposan megerősítették, és szép számmal táboroztak rajta. Mindez azonban nem indokolta azt a fontoskodást, amely az amerikai hadvezetést jellemezte, amikor elrendelte a magaslat elfoglalását. Az eredetileg gyorsnak tervezett akció 1969. május 10-én vette kezdetét, de csak tíz nappal később ért véget.

Ahelyett, hogy a légierő porrá bombázta volna a helyet, a katonai vezetés gyalogos zászlóaljakat rendelt a 937-eshez. A kért légi támogatás a csata alatt jött ugyan, de a hegyen kiépített bunkerrendszer kitartott. Jellemző, hogy időnként annyira félresiklott a kommunikáció, hogy az USA hadseregének helikopterei több esetben a saját katonáikat kezdték el lőni, jelentős számú halottat és sebesültet hagyva maguk után. Mindeközben a vietnamiak gond nélkül verték vissza a meredek oldalakon egyre kétségbeesettebben rohamozó amerikaiakat. A csata mindössze öt napja tartott, amikor egy arra vetődő újságíró révén az amerikai közvélemény is értesült a helyről, amit az amerikai katonák Hamburger Hillnek neveztek el, utalva a húsdarálásra, amely ott folyt. Az eset elég nagy port kavart, de a katonai vezetés (főleg Abrams tábornok, a Vietnamban harcoló erők főparancsnoka) a folytatás mellett döntött.

Május 20-án az amerikai erők végre elfoglalták a magaslatot. John Irvin 1987-es, Hamburger Hill című filmjében zseniálisan ábrázolja a katonák teljes tanácstalanságát a „győzelem" után. Fogalmuk sem volt, miért kellett a tíz napig tartó vérfürdő, amelynek során hetvenketten haltak meg közülük. Pedig az igazi botrány csak ezután következett. Az amerikai erők mindössze két hetet töltöttek a hegyen, amikor a vezetés kiadta a parancsot a teljes evakuálásra, melynek a miértje ugyanúgy homályos volt, mint a támadás elrendelése. Az észak-vietnamiak gyakorlatilag visszaballagtak a magaslatra, amit az USA tábornokai szinte ajándékként nyújtottak át.

A vietnami háború talán legfeleslegesebb ütközete óriási vihart kavart az Államokban. Már nemcsak a sajtó követelt fejeket, hanem a Kongresszus is, élén Ted Kennedy szenátorral, aki már csak a testvérei révén is igen befolyásos politikusnak számított. Ám hiába tették fel kérdéseiket, Abrams tábornok mindössze azt a blöffnek beillő választ adta, hogy a Hamburger Hillt nem is akarták megtartani, mindössze az ellenséget akarták felkutatni.

A Hamburger Hill-i csata a maga ostoba értelmetlenségével a vietnami háború elleni tüntetések egyik szimbóluma lett. A hadvezetés otromba kommunikációja csak rontott a helyzeten, s a vezérkar a botrány hatására változtatta meg elképzeléseit, a totális támadásból egy védekező stratégiát dolgozva ki. De már késő volt: az egyre nagyobb nyomás miatt Nixon elnök bejelentette az első amerikai csapatok kivonását, elindítva ezzel a háború befejezésének folyamatát.