Huszonhárom éve történt: megszűnt a Varsói Szerződés katonai szervezete

A szervezet létrehozásának közvetlen oka az volt, hogy a nyugati érdekszférába tartozó NSZK-t 1955 májusában felvették a nemrég megalakult NATO-ba, és a háttérben szerepet játszott az is, hogy az osztrák semlegességet kimondó államszerződés ugyancsak 1955. májusi aláírásával megszűnt a szovjet csapatok romániai és magyarországi állomásozásának jogi alapja, miszerint ezek jelenléte biztosította a szárazföldi összeköttetést a Szovjetunió és az Ausztriába telepített megszálló csapatok között.

Mivel a Szovjetunió csapatainak a partnerországok területén történő állomásoztatásával igyekezett ellensúlyozni a NATO-t és szorosabban magához vonni a közép- és kelet-európai államokat, ezek kivonásáról szó sem lehetett.
A hidegháború alatt sokan attól tartottak, hogy a két hatalmas katonai tömb között előbb-utóbb kitör majd a háború, amely a szemben álló nukleáris arzenálok bevetése esetén könnyen lehetett volna az emberiség utolsó háborúja is − de erre szerencsére nem került sor.

A szerződés inkább volt a szocialista tábor Szovjetunióhoz való lojalitását biztosító politikai eszköz, mint a kelet-nyugati katonai konfrontáció biztosítéka. Habár létrehozói egy külső agresszor feltartóztatására szövetkeztek, a Varsói Szerződés harminchat esztendős fennállása során kizárólag a tagállamok területén hajtott végre hadműveleteket: 1956 őszén a Vörös Hadsereg leverte a magyar forradalmat, tizenkét évvel később pedig a tagok – Románia és Albánia kivételével – együttes erővel fojtották vérbe a „prágai tavaszt."

A nyolcvanas évek végére világossá vált, hogy a Szovjetunió nem bírja tovább a fegyverkezési versenyt, a brezsnyevi stagnálást követő gazdasági hanyatlás pedig a Varsói Szerződés felett is meghúzta a vészharangot. A válságból Mihail Gorbacsov a „glasznoszty" és a „peresztrojka" jelszavaival igyekezett kilábalni, ám a Moszkvában tapasztalható enyhülés a keleti blokk összes tagállamára komoly hatást gyakorolt. A vasfüggöny lehullása „rendszerváltási hullámot" indított el, és ez a Varsói Szerződés megszűnését is siettette, melyet a szovjet csapatok kivonása után lehetetlen lett volna tovább működtetni.

A Varsói Szerződés felszámolásában a legfejlettebb szocialista államok, azaz Csehszlovákia és Magyarország jártak az élen. Nekik már 1990 tavaszán sikerült kieszközölni a Vörös Hadsereg csapatainak kivonását, Moszkvában pedig Antall József magyar miniszterelnök már a katonai tömb azonnali feloszlatására tett javaslatot. A szovjet vezetésnek ekkor még sikerült ezt elodázni, de Németország újraegyesítése, az NDK kiválása már kivédhetetlen csapásnak bizonyult.

A közép-európai államok egyre erőteljesebben sürgették a szövetség felbontását, kijelentve, hogy a Szovjetunió hozzájárulása nélkül is készek határozni a Varsói Szerződés jövőjéről. Mivel a Vörös Hadsereg bevetésére már nem volt lehetőség, Moszkva engedett. 1991. február 12-én bejelentette, hogy április 1-jéig felszámolják a katonai szervezetet, február 25-én pedig Budapesten alá is írták az erről szóló szerződést. Ezután felgyorsultak az események. Március 31-én a Varsói Szerződés összes katonai szerve, intézménye és testülete befejezte működését, lezárult a kelet-európai szovjet csapatok kivonása, majd a Politikai Tanácskozó Testület július 1-jén hivatalosan is megszűntnek nyilvánította a Varsói Szerződést, ami egyben a hidegháború végét is jelentette.