Isteni szél

A császárért és hazájukért magukat feláldozó japánokat kamikazéknak
nevezték el, melynek jelentése: isteni szél. (Így hívták azokat
a tengeri viharokat, melyek a 13. században kétszer is elpusztították
Kublaj kán Japán elfoglalására induló mongol flottáját.)
A 20. századi kamikazékra is ezt a feladatot bízták, vagyis
azt, hogy akadályozzák meg Japán elestét. „Amióta elhatároztuk, hogy bevetjük
a kamikazékat, azóta vagyunk biztosak a háború megnyerésében.
Azok pedig, akik nem törődnek életükkel, végrehajtják a támadásokat,
kiérdemlik az Isteni Katona címet" – így szólt a főparancsnokság
hivatalos közleménye, amikor Különleges Támadóegység néven
létrehozták az első alakulatot. Jelmondatuk: „Egy ember, egy gép, egy
hajó"  volt.

Ez az „eljárás" nem volt ismeretlen a repülősök között, mert az
önfeláldozó zuhanás végrehajtására minden japán pilótát kiképeztek.
Ehhez a legvégső megoldáshoz azonban csak akkor folyamodtak,
amikor a gépük annyira megsérült, hogy már nem térhettek vissza. Az
önkéntes pilóták viszont tisztában voltak azzal, hogy soha nem fognak
visszatérni. Robbanóanyaggal megrakott gépüket a legtöbb esetben
csak annyi üzemanyaggal töltötték fel, amennyi a célpont eléréséhez
elegendő volt. Az önkéntes pilóták közül nem a tapasztaltakat küldték
ilyen bevetésekre: a legtöbb kamikaze tapasztalatlan, de erősen
elszánt „zöldfülű" volt. Néhány hetes kiképzésük alatt többnyire
a felszállást, a laza kötelékben való repülést és a célra zuhanást
gyakorolták. Navigálniuk nem nagyon kellett, mert azt a kíséretet
nyújtó veterán pilóták végezték. Az ilyen küldetésekre gyakorlatilag
bármilyen feladatú gépet bevetettek, elsősorban elavult vadászokat és
bombázókat, de alkalmaztak gyakorlógépeket is.

1945. január 2-án a Luzon felé közeledő amerikai hadihajókon 200
kamikaze ütött rajta. Elsüllyesztettek sok kisebb hajót és az Ommaney

Bay kísérő-anyahajót is. Február 21-én a tengerészgyalogosok Ivo Dzsima szigetén végrehajtott partraszállását támogató Saratoga repülőgép-hordozót három perc alatt öt kamikaze találta el. A támadás nagy
károkat okozott, de a hajó mégsem süllyedt el. A közelben hajózó
Bismarck Sea kísérőhordozót viszont személyzetével együtt
pillanatok alatt elsüllyesztették.

Március 18. és 21. között amerikai gépek Japán déli részén lévő
célpontokat támadtak. 18-án, miközben a japán repterek elleni
légicsapások zajlottak, 10 kamikaze lepte meg őket: az Intrepid,
a Yorktown és az Enterprise repülőgép-hordozókat megrongálták.
Május 11-én került sor a kamikazék hatodik tömeges támadására,
amelyben 250 gép vett részt. Miután két rombolóban hatalmas
károkat okoztak, a Bunker Hill repülőgép-hordozót támadták meg. A
veszteségek súlyosak voltak: 346 halott, 43 eltűnt és 264 sebesült. Az
Enterprise hordozót is súlyos találatok érték.

Június 23-án véget ért a csata Okinava birtoklásáért. Közel 35 ezer
japán katona halt meg, az amerikaiak is hatalmas veszteségeket
szenvedtek: nyolcezer halott és 32 ezer sebesült volt a hadsereg mérlege.
A japánok 16 hadihajójukat veszítették el, és 1400 gépüket lőtték
le. A szamurájok szellemét azonban igazán soha nem tudták megtörni
és elfeledtetni. Például augusztus 15-én, amikor kihirdették a
fegyverszünetet, több elkeseredett japán felszállt, s közülük
ketten a megszállt Okinavára zuhantak. A háború alatt összesen
2314 kamikazét indítottak bevetésre, akik 40 nagy
hadihajót süllyesztettek el, köztük négy kísérő-anyahajót és 15 rombolót. Különböző
mértékben megrongáltak további 368-at, közöttük 36 hordozót, 15
cirkálót, 15 csatahajót és 87 rombolót.

(Forrás: Top Gun)