IV. Károly király születésére emlékeztek

Szöveg: dr. Tóth Gergely őrnagy | 2019. augusztus 24. 11:51

Megemlékeztek Boldog IV. Károly király születésnapjáról az uralkodó Városháza parkban álló szobránál a Centenáriumi Hagyományőrző Honvéd Gyalogdandár hagyományőrzői. A rendezvényen részt vett a király unokája és dédunokája, Habsburg-Lotharingiai György és Károly Konstantin főhercegek, valamint magyar és osztrák katonai hagyományőrzők.

György főherceg rövid köszöntőjében kiemelte, hogy nagyapja rövid uralkodása alatt mindig a békére törekedett, 1916-os trónra kerülésétől kezdve ez vezette tetteit. Sajnos álma, a békében élő közép-európai népek világa csak 30 évvel ezelőtt, a Páneurópai Pikniket követő történelmi léptékű változások után érkezett el. Mint mondta, mindent meg kell tenni, hogy Európa békéjét megőrizzük, és így a király és az egykori birodalom népeinek szenvedése ne legyen hiábavaló.

A rendezvény szónoka, Babák László ezredes beszédében kitért rá: Maria Vinzentia Faunland nővér, a soproni orsolyita zárda apácája már Károly nyolcéves korában megjövendölte, hogy sok szenvedés lesz az osztályrésze. Azt kérte, „burkolják a fiatal főherceget imádságba, mert császár-király lesz, aki sokat fog szenvedni, és célpontja lesz a pokol támadásainak". Amikor 1916. december 30-án Magyarország apostoli királyává koronázták a Mátyás-templomban, már javában dúlt a háború. Uralkodói hivatására úgy tekintett, mint Krisztus követésének áldozatos útjára: minden cselekedetében a rábízott népek iránti szeretet vezérelte, életét értük szentelte. Vallotta, hogy egy uralkodó legszentebb kötelessége a béke helyreállítása. Az első pillanattól kezdve ki akarta vezetni népeit az értelmetlen háborúból. Ő volt az egyetlen a vezető európai politikusok közül, aki támogatta XV. Benedek pápa megbékélést szolgáló erőfeszítéseit. Béketörekvéseiben legnagyobb támasza hitvese, Zita volt.

Őszintén szerette és becsülte népünket, magyarul éppen olyan jól beszélt, mint németül. Ezt mondta egyszer: „Ha a magyarok a hazájukról beszélnek, annyi hűség árad a szemükből." A világháborút követő zűrzavaros időszak végén hazánkba kétszer próbált visszatérni, mint apostoli király, aki esküt tett a szolgálatra, melyet Istentől kapott. XV. Benedek pápa is a Magyarországra való hazatérésre biztatta őt, azt kérte, legyen az egyház védelmére, mert keletről veszedelem fenyegeti Európát, ami könnyen katakombákba kényszerítheti ismét az egyházat, és önkényuralomba sodorhatja a népeket. A második visszatérés alkalmával, 1921. október végén a vérontás megelőzése érdekében végleg letette kardját.

Száműzetésében, a mostoha körülmények között megbetegedett, és 1922 tavaszán elhunyt. 1972. április 1-jén, égi születésnapjának 50. évfordulóján az illetékes egyházi bizottság és a család képviselőinek jelenlétében Madeirán sor került a király koporsójának fölnyitására: testét romlatlan állapotban találták. Szent II. János Pál pápa 2004. október 3-án avatta boldoggá, liturgikus emléknapját pedig október 21-ére helyezte. A boldog király ünnepét így nem halálának, hanem házasságkötésének évfordulóján üli meg az Egyház, ezzel is példás házaséletére irányítva a figyelmet, valamint arra, hogy a házasság a szentté válás egyik kitüntetett útja.

Károly király hazaszeretete, a haza védelme érdekében tett erőfeszítései példaértékűek és példák arra is, hogy a hatalomhoz mindenáron való ragaszkodás, az adott történelmi pillanatban vezetői hiba, akár bűn is lehet. A király ezt felismerve vállalta a száműzetést, és a vezeklést a soha el nem követett bűnökért.

A beszédek után Kótai Róbert atya rövid fohászt mondott, majd koszorúzás következett. A Honvédelmi Minisztérium koszorúját dr. Tóth Gergely őrnagy, a HM KTKF Társadalmi Kapcsolatok Osztály főtisztje helyezte el.

A rendezvényt lezáró Néphimnusz elhangzása után a hagyományőrzők és vendégeik rövid fogadáson koccintottak a születésnap emlékére.