Katonatörténelmi fotók nyomában… (6. rész)

Ebben az időben már javában zajlott a Tet-offenzíva, amely meglepetésként érte az amerikai és a dél-vietnami erőket. A dzsungelháborúnak ideiglenesen véget vető tűzszünetet semmibe véve a Vietkong számtalan városban indított támadást. Saigonban például megtámadták az amerikai nagykövetséget, és ezzel együtt Westmoreland tábornok, a Vietnamban állomásozó erők parancsnokának főhadiszállását is. Bár végül a Vietkong visszavonult, ezt csak kemény harcok árán sikerült elérni.

Adams az események kellős közepén, 1968 február elsején lett szemtanúja a kivégzésnek. A fotósorozat kegyetlenül, a maga valóságában mutatja be a történteket. A magas rangú északi tisztet, – miután elfogták Saigon egyik utcáján – a helyi parancsnokhoz kísérték. A szakadt, csapzott, rövidnadrágos fiatalember, Nguyen Van Lem, a Nemzeti Felszabadítási Front egyik vezetője volt. A Tet-offenzíva alatt feladata egy halálosztag irányítása volt, ami dél-vietnami katonákat, rendőröket, illetve azok családtagjait gyilkolta meg. Az offenzíva második napján Lemet egy tömegmészárlás helyén találták a déli erők, ahol legalább hét katona holtteste hevert. 

Az elfogott vietkong tisztet a déliek tábornoka, Nguyen Ngoc Loan tábornok várta. Ő felelt a kivégzett katonák és nemzeti rendőrök elszállításáért. A történelmivé vált találkozás a két vietnami férfi között jól ismert: a tábornok megragadva Smith & Wesson revolverét, közvetlen közelről fejbe lőtte foglyát. Eddie Adams e másodperceket örökítette meg.

Később így emlékezett vissza a történtekre: „A tábornok kivégezte a Vietkongot. Én kivégeztem a tábornokot a fényképezőgépemmel. Hiszen még mindig a fotó a legerősebb fegyver a világon. Az emberek elhiszik, amit látnak; pedig a fotók is hazudnak, manipuláció nélkül is. Csak félig mesélik el az igazságot. Amit az a fotó nem mondott el: a kérdést, hogy maguk mit tennének a tábornok helyében ott és akkor, azon a forró napon? Amikor elkapják azt a »rosszfiút«, aki kivégzett egy, kettő vagy akár három amerikai katonát is?"

Nguyen Ngoc Loan tábornoknak nem adatott meg a válaszadás lehetősége. A világ hamar elítélte őt. A meghurcolt tábornok később megsebesült, lábát amputálni kellett. A háború végén, 1975-ben az Egyesült Államokba költözött, pizzériát nyitott, és békében élte le hátralevő életét, 1998-as haláláig.

Adams évekkel az ikonikus fotó után személyesen kért bocsánatot Loantól, amiért tönkretette jó hírnevét. A tábornok halálhírére reagálva hősnek nevezte egy tévéműsorban. Hozzátette: „Bárcsak azokért a fotóimért ismernének, amin 48 vietnami menekült látható, akik egy kis csónakon evickéltek el egészen Thaiföldig, ahol a helyi tengerészek visszalökték őket a nyílt tengerre." Ez volt a Mosolytalan csónak című fotósorozat annyira megindította Jimmy Carter elnököt, hogy engedélyezte kétszázezer vietnami menekült belépését az Egyesült Államok területére.

Adams, amikor 1977-ben átvette sorozatáért a Robert Capa medált, csak annyit mondott, hogy végre jót tett, és senki sem sérült meg érte.