Kilométerenként hatvanezer ember áldozta életét a somme-i csatában

Az MTI összefoglalója szerint a Nagy Háború kitörésekor, 1914-ben a nyugati front szinte azonnal megmerevedett, egy lövészárkoktól és drótakadályoktól szabdalt, áttörhetetlen arcvonal lett. Bár több sikertelen kísérlet is volt mindkét oldalról, hogy áttörjék a frontot, ki kell emelni ezek közül a németek próbálkozását 1916 februárjában a franciaországi Verdun-nél. A mindkét oldalon óriási veszteségeket hozó, hónapokig tartó hadművelet során a front egy másik szakaszán, a Somme folyó felső folyása mentén megindított antant-offenzíva döntötte el. Ennek célja brit-francia részről nem a területi nyereség volt, hanem az, hogy erőket vonjanak el Verdun térségéből, és minél nagyobb veszteségeket okozzanak az ellenfélnek. A támadás egyhetes előkészítő tüzérségi tűz után, 1916. július 1-jén, reggel fél nyolckor indult meg a Fritz von Below tábornok parancsnoksága alatt álló 2. német hadsereg állásai ellen. Ez alatt az egy hét alatt majdnem kétmillió lövedéket zúdítottak a több egymás mögötti vonalban kiépített ellenséges lövészárkokra, mint kiderült, igen kevés eredménnyel.

Mind a franciák, mind a britek túlbecsülték a saját taktikájukat, amely nagyban épített a meglepetésre és alul értékeltek a németek felkészültségét. A brit közvéleményt sokkolta, hogy csak az első nap 20 ezer katonájuk esett el, 40 ezer pedig megsebesült vagy eltűnt – ez mind a
mai napig a brit hadsereg egy nap alatt elszenvedett legsúlyosabb vesztesége. A várt gyors áttörés helyett állóháború alakult ki, a három és fél hónapon át tartó hadművelet során az antant erői több mint 90 kisebb támadással próbálták meg áttörni a németek vonalát. Az offenzíva szeptemberben hozott eredményeket, a hónap végére az arcvonal jobb szárnyán sikerült elfoglalni a kulcsfontosságú, a németek által erőddé kiépített Thiepval települést. Októberben az özönvízszerű esőzés sártengerré változtatta a csatateret, s miután a hó is leesett, beszüntették a hadműveletet.

A somme-i csatában senki sem győzött, a szövetségeseknek az offenzíva tetőpontján is alig tíz kilométert sikerült előrenyomulniuk. A kis eredmény óriási veszteséggel járt, mintegy 400 ezer brit és 200 ezer francia, német oldalról mintegy félmillió áldozatot követelt, azaz az antant minden megtett kilométerért mintegy 60 ezer katona életével fizetett. A hadműveletek egyetlen sikere a Verdunre nehezedő nyomás enyhítése volt. A csata arról is híres, hogy itt vetették be először – 1916. szeptember 15-én – a Mark I-es (C19) tankot, a világ első lövészárkok, drótakadályok, gyilkos géppuskatüzek leküzdésére tervezett nehéz harckocsiját. A bevagonírozott csaknem 60 tankból azonban meghibásodás miatt csak 35 érte el megindulási körzetet, a német arcvonalat pedig már csak 24-nek sikerült megközelítenie. Az akkor még nehézkes és lassú, sebezhető és megbízhatatlan harckocsik hadászatilag nem sok sikert értek el, de sokkolták a német katonákat.