Ludovikás embermentők

A Budapesten a Holokauszt Emlékközpont évente megemlékezést tart ezen a napon, emellett a vészkorszak embermentő tevékenységéről adatbázist vezet. A listán több egykori ludovikás is szerepel, mint például  Bános László egykori diák, aki többek között a fasori zsidó árvaház gyerekeinek mentésében vett részt.

Ozoray Imre ezredes is megtalálható az embermentők között. Az ezredes a Ludovika Királyi Akadémia matematika professzora volt, aki 1940-ben visszavonult az aktív szolgálattól, hogy a tudományos pályájára koncentrálhasson. A német megszállást követően fia, ifj. Ozoray Imre segített a zsidóknak megszökni a csillagos házakból, akiket a szülői házban bújtatott el. Barátnőjét, Müller Leát pedig a gettóból szöktette meg, akit szintén az ezredes házában lelt menedéket.

A nyilas hatalomátvételkor Ozoray ezredest aktív szolgálatra hívták be, holott akkor már 56 éves volt. Egy Vecsés mellett lövészárkot ásó női munkaszolgálatos szakasz parancsnokának nevezték ki. Az asszonyokra azonban deportálás várt, amihez Ozoray már akart asszisztálni: elengedte a nőket, szökésre bátorította őket, anélkül, hogy jelentette volna az eltűnésüket. Egy részüket saját rákosfalvai otthonában bújtatta el.

A vészkorszak során az Ozoray család több mint 20 zsidót, főleg nőket bújtatott, nem egy közülük volt egykori iskolatárs, barát, többen azonban a munkaszolgálatosok közül kerültek ki. Rejtekhelyként a családi ház melléképületének a pincéje szolgált. A bújtatott zsidókról Ozoray Imre lánya, Mária gondoskodott, annak ellenére, hogy a háború sújtotta Magyarországon jegyre lehetett csak élelmet szerezni.

Ozoray Imre ezredes 1986-ban, lánya 2002-ben kapta meg a Világ Igaza-kitüntetést a jeruzsálemi Jad Vasem Intézettől. A kitüntetésben olyan, nem zsidó származású emberek részesülhetnek, akik a vészkorszak idején – sokszor életük kockáztatásával – minden ellenszolgáltatás nélkül mentették az üldözötteket.