Magyar tábornok, argentin ezredes

Szöveg: Révész Béla | 2020. június 9. 16:22

Mindössze huszonhét éves volt, amikor kinevezték tábornoknak. Magyarország mellett Argentínában is akkora tisztelet övezte, hogy a mai napig hősként emlékeznek rá. Czetz János, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kiemelkedő tehetségű katonájának életét és pályafutását nem lehet egyhangúnak nevezni.

Az 1822. június 8-án született Czetz Jánosnak az édesapja is katona volt, aki a Napóleon elleni hadjáratokban vitézkedett, s bár nem érhette meg fia nyolcadik születésnapját sem, a katonapálya iránti lelkesedést sikerült átadnia neki. Az árván maradt fiú a kézdivásárhelyi katonai nevelőintézetbe került 1829-ben, ahol az idegen nyelveken túl többek között fegyvertant, földmérést, katonai földrajzot tanult. Utóbbiaknak is igen nagy hasznát vette a későbbiekben.1834-ben felvételt nyert a bécsújhelyi Theresianum Akadémiára, amit kiváló eredménnyel végzett el, hogy aztán 1842-ben hadnagyként az osztrák hadseregben kezdje meg pályafutását.

A 62. sorgyalogezred tisztjeként határbiztosítási feladatokat látott el. A fiatal hadnagy nevét akkor ismerték meg, amikor úgy döntött, a nehézkes és nehezen elsajátítható német katonai terminológiát magyar nyelven rendszerezi. Ez lett a Magyar hadnyelvtan című kötet, amely megalapozta tudományos hírnevét. Munkája annyira fontosnak bizonyult, hogy a Magyar Tudományos Akadémia is fontolgatta, hogy levelező tagjai közé választja. 1847-től Bécsben szolgált, ahol a Katonai Térképészeti Intézetben szerzett olyan tudást, amelyet aztán egész életében hasznosítani tudott. Az 1848-as események hatására azonnal jelentkezett az akkor megalakuló honvédségbe, ahol tehetsége miatt üstökösként ívelt fel karrierje. A főhadnagyként szolgálatot kezdő fiatal tehetség az év októberében már vezérkari őrnagyként az erdélyi csapatok ideiglenes parancsnokaként szervezte újjá a seregeket. Bem József annyira elégedett volt munkájával, hogy 1849 elején ezredessé, majd májusban tábornokká léptették elő. Ugyanebben a hónapban lovasbalesetet szenvedett, így a további ütközetekben már nem tudott részt venni.

A világosi fegyverletétel után Hamburgba menekült, ahonnan 1950-ben Párizsba ment tovább. Az anyagiak miatt kezdett el részt venni különböző építési munkálatokban, ahol bőségesen kamatoztathatta megszerzett tudását. 1857-ben Spanyolországba látogatott. Sevillában ismerkedett meg az argentin politikus, Juan Manuel Ortiz de Rosas unokahúgával, Basiliával, akit két évvel később feleségül is vett. Tevékenyen részt a francia-osztrák-piemonti háborúban a magyar légió haditerveinek kidolgozásában, ám a villafrancai béke keresztülhúzta számításait. Csalódottsága akkora volt, hogy feleségével együtt végleg elhagyta Európát, és 1860-ban Argentínában telepedett le.

Földmérőként dolgozott, ám mindig is katona volt. Az argentin hatóságok nagyon jól tudták, hogy egy ekkora tehetséget kár lenne nem használniuk, így ezredesi rendfokozattal nevezték ki a katonamérnöki osztály parancsnokává. Nevéhez fűződik a brazíliai és a paraguayi határvidék feltérképezése, számos vasútvonal és határerőd építése. 1870-ben létrejött Argentínában az a katonai akadémia, amelynek élére Czetz ezredest nevezték ki. Négy éven át irányította az intézményt, majd 1875-ben a Topográfiai Intézet elnöke lett, emellett főiskolán tanított. 1895-ben ment nyugdíjba. Akkor már egyre türelmetlenebbül várták hazatérését Magyarországon. Széll Kálmán miniszterelnök 1899-ben komoly nyugdíjat szavaztatott meg neki hazatérése esetére, ám az agg tábornoknak nem adatott meg, hogy szülőföldjén halhasson meg. Egészségügyi állapota nem engedte meg az utazást, végül 1904-ben hunyt el Argentínában. Szeptember 7-én katonai tiszteletadással temették el. Kultusza mindkét országban napjainkig él. Számtalan szobor, emlékmű őrzi nevét, 2004-ben Argentínában pedig felavatták a Plaza Hungríát, a Magyar teret, ahol egy székely kapuba faragták képmását.