Milliók vesztek oda a két Korea háborújában

Szöveg: Nyulas Szabolcs | 2016. június 25. 17:19

Több mint hárommillió ember vesztette életét a koreai háborúban, amely éppen 66 évvel ezelőtt, 1950. június 25-én tört ki. A félsziget még ma is megosztott, s míg délen demokráciában élnek az emberek, északon továbbra is tart a kommunizmus és a Kim család uralma.

A több ezer éves állami múltra visszatekintő Korea 1905-ben japán protektorátus, majd öt év múlva gyarmat lett. A második világháború után az ország lett a két szuperhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok első közvetett összecsapásának színtere. Az északi 38. szélességi körtől délre, Szöulban 1948. augusztus 15-én kikiáltották a Koreai Köztársaságot amerikai támogatással, néhány nappal később, szeptember 9-én pedig északon létrejött a Szovjetunió által pártfogolt Koreai Népi Demokratikus Köztársaság. Fordulópontnak számított, amikor az Egyesült Államok az ENSZ elé vitte a félsziget egyesítésének ügyét, ahol határozatot hoztak, hogy Koreában nemzetgyűlési választásokat kell tartani, majd egységes kormányt kell létrehozni.

Miután a déliek kimondták, hogy akár fegyverrel is érvényt szereznek az ENSZ-határozatnak, 1950. június 25-én Észak-Korea „megelőzésként" megtámadta Dél-Koreát: kirobbant a koreai háború. Amikor Dél-Korea nemzetközi segítséget kért, Truman amerikai elnök parancsot adott az amerikai csapatok bevetésére. Az ENSZ BT támadónak nyilvánította Észak-Koreát, és az ENSZ tagállamait Dél-Korea támogatására szólította fel.

1950. szeptember 15-én Douglas MacArthur amerikai tábornok vezetésével Incsonnál, az észak-koreaiak háta mögött partra szálltak az ENSZ-erők. Az 1950 júniusában kitört háborúban ezt a területet − a meredek partfal miatt − az északiak nem védték, mert ott lehetetlennek tartották a támadást.

A következő napokban az ENSZ-csapatok visszafoglalták a déli fővárost, Szöult, majd a hónap végére frontot alakítottak ki a 38. szélességi fok mentén. Eközben amerikai repülőgépek szünet nélkül támadták az észak-koreai célpontokat, köztük ipari létesítményeket és civilek lakta városnegyedeket tettek a földdel egyenlővé.

Október 1-jén − Észak-Korea oldalán− mintegy egymillió emberrel a kínaiak is bekapcsolódtak a harcokba. 1951. január 4-én bevonultak Szöulba, a fővárost március 14-én foglalták vissza (másodszor) az amerikaiak. A harcoló felek július 10-én Keszonban tárgyalásokat kezdtek a konfliktus rendezéséről, ám a fegyverszünet aláírására csak 1953. július 27-én került sor Panmindzsonban.

A fegyverszünet demilitarizált sávot hozott létre a két Korea között. (A szerződést Dél-Korea nem írta alá. Ott jelenleg is állomásoznak amerikai csapatok.) A háborúnak tehát nem lett eredménye, így az 1945-ben kötött alkuhoz közel álló status quo kölcsönös elfogadásáért 400 ezer déli, 800 ezer északi és kínai katona, 2,5 millió koreai polgár, valamint − az ENSZ-erőkben harcoló − több tízezer
amerikai katona vesztette életét.