Nyílhegyekkel bombázók

Az első világháború, avagy korabeli nevén a Nagy Háború rengeteg haditechnikai újítást hozott. Megjelentek az első páncélosok, kifejlesztették a könyörtelen mustárgázt és az égbolton megjelentek az első repülőgépek. Míg kezdetben csak felderítésre és tüzérségi tűz megfigyelésére alkalmazták őket, szép lassan megkezdődött e masinák felfegyverzése is. Először csak a pilóták kezébe nyomtak pisztolyt, hogy azzal hadonászva megkíséreljék az ellenfél kiiktatását. Majd felrögzítették az első géppuskákat. Aztán csakhamar rájöttek arra is, hogy a repülőgépek bizony alkalmasak eldobható terhek szállítására is. Így született meg 1915-re a franciák által csak darts tűnek becézett acélnyílhegy, a flechette.

A meglehetősen kicsi, alig tizenöt centiméter hosszú acélrudak egyik vége úgy nézett ki, mint egy golyóstoll, a másik végén pedig vagy terelőszárnyak voltak, vagy pedig testbe mart vájatok, az egyenes és kiszámítható repülés érdekében. Nem kevesebbet vártak el tőle, minthogy az éppen ekkor elterjedő sisakokat átszakítva befúródjanak az áldozat koponyájába. A nyílhegyeket dobozokba rögzítették, egy-egy dobozba kétszázötven darabot csomagoltak. A ládákat – rendszerint kettőt – felerősítették a repülőgépek szárnyai alá. A kioldást egy zsineggel biztosították, amit a pilótafülkébe vezettek. Azt megrántva már nyílt is a doboz alja, szabad utat biztosítva az acélfullánkoknak.

Az első bevetések eredményeként kiderült: a konstrukció olyannyira bevált, hogy a nyílhegyek gyakorta nem álltak meg a koponyacsont alatt, hanem akár a medencecsontig is eljutottak, szörnyű kínok közt oltva ki a katona életét. A franciák a rémes sikeren felbuzdulva ajánlgatni kezdték a szövetséges hadseregek részére is a pusztító fegyvert. Ugyan a brit hadvezetés gondolkozott a rendelésen, ám a pilóták heves ellenzése előtt meghajolva végül visszamondta az igénylést. Ugyanis az angol hajózók embertelennek, úriemberhez méltatlannak találták az effajta öldöklést, mondván: az acélfullánk elől képtelenség elbújni, védekezni, hiszen nem hallani, amikor érkezik és szörnyű, undorító pusztítást végez.

A britek véleményével mit sem törődve a franciák továbbra is használták nyílhegyeiket.

Ismeretes, hogy egy pilóta olyannyira megkedvelte e harcmodort, hogy feljegyzések szerint egyetlen nap leforgása alatt körülbelül 18 ezer acéltüskét vetett el a harctér felett. Megszállottságát jól jelzi, hogy ez a mennyiség nagyjából 72 ládát jelenthetett. Egyszerre kettőnél többet pedig aligha tudtak gépére felszerelni.

A nyílheggyel való bombázásnak ugyan az első robbanótestekkel való támadás véget vetett, de maga a fejlesztés nem tűnt el nyomtalanul. A vietnami háborúban az amerikai hadseregben kísérleti jelleggel bevezettek egy olyan sörétes puskát, amely egyszerre húsz acéltüskét volt képes kivetni magából.