Pulitzer-díjas haditudósító nő

Marguerite Higgins 1920. szeptember 3-án született Hong Kongban, ahol édesapja egy hajózási cégnél dolgozott. Alig három évet töltöttek Ázsiában, majd visszaköltöztek az Egyesült Államokba.
Higgins újságírói munkásságának első lépései a kaliforniai Berkeley Egyetem lapjához kötődnek. Itt szerezte meg alapfokú diplomáját francia szakon. A mesterképzést a Columbia Egyetemen abszolválta újságírásból, majd nem sokkal később állást kapott a New York Tribune újságnál.

Hosszú kérlelések után 1944-ben − amikor már Európában javában dúlt a második világháború – a New York Tribune vezetősége engedélyt adott Higginsnek, hogy bejárja a háború sújtotta Európát. Az újságírónő először Londonból, majd Párizsból tudósított, és később a felszabadító szövetséges seregekkel együtt eljutott Dachauba is, ahol tanúja volt a koncentrációs tábor áprilisi felszabadításának. Később pedig jelen volt a náci háborús bűnösök nürnbergi perénél is.

1950-ben a Tribune a tokiói távol-keleti iroda vezetőjévé nevezte ki Higginset, ám ő ezt csalódásnak élte meg. Miután kitört a koreai háború, Szöulból tudósított mindaddig, amíg nő voltára hivatkozva haza nem küldték. Walton Walker, az Egyesült Államok nyolcadik hadseregének parancsnoka ugyanis közölte vele, hogy nincs ideje a gyengébbik nem számára külön szállást biztosítani. Higgins hiába próbálta meggyőzni a parancsnokot, hogy ő nem nőként van jelen a fronton, hanem mint haditudósító – nem sikerült. Visszaküldték Tokióba, azonban az újságíró nem adta fel ilyen könnyen: egyenesen Douglas MacArthur tábornoktól kért segítséget. A Koreában állomásozó amerikai erők főparancsnoka megadta az engedélyt, hogy a harctéren maradhasson, így 1950-ben ott lehetett Inchon elfoglalásánál is.

A koreai konfliktusról szóló riportjai elismeréseként ő volt az első nő, aki nemzetközi riport kategóriában 1951-ben Pulitzer-díjat kapott, valamint elnyerte az Associated Press Év asszonya kitüntetését is.
A haditudósító beleszeretett egy négygyermekes családapába, William Hall magas rangú katonatisztbe, akivel 1953-ban házasságot kötöttek. Kapcsolatukból két közös gyermekük született.

Később megalapította a Tribune moszkvai irodáját, és munkatársa lett egy másik újságnak, a Newsdaynek.

Korea után a vietnami háborúban is részt vett, ahol a Robert Capát megölő akna csak pár méternyire robbant fel mellette. 1965-ben tizedszerre tért vissza Indokínába, de ezúttal már utoljára: egy trópusi kórban megbetegedett és 1966. január 3-án Washingtonban belehalt az összeszedett fertőzésbe.

Marguerite Higgins számos híres politikussal készített interjút, például Hruscsovval, Francóval, Csang Kaj-Sekkel, emellett fotói és cikkei többször a Tribune címlapjára kerültek.