Soha nem fakuló emlékek

Szöveg: Snoj Péter | 2013. augusztus 19. 8:39

Joseph „Jerry” Conlon hadnagy gépe 1944. június 30-án zuhant le Szigligeten. Életében először ejtőernyőjén lógva látta meg Magyarországot és a Balatont. Azóta számos alkalommal járt hazánkban, hogy felkeresse elesett bajtársai gépeinek lezuhanási helyét. Augusztus 16-17-én vele tartottunk emlékkörútján.

Igaz, a 89 éves Jerry már bottal és segítséggel jár, de hihetetlen fittséggel köszönt minden új és régi ismerőst. Alighogy beszállunk az autóba, máris emlékeibe réved és mesél, méghozzá olyan pontossággal, mintha egy dokumentumfilm narrációját mondaná. Érdekfeszítő történeteit olykor megtöri egy-egy viccel vagy ír mondással, hiszen családja is a szigetországból származik. Látszik rajta, hogy ő is izgatott, hiszen első utunk Somogyhárságyra vezet, ahol még sosem járt. Az úti cél egészen pontosan az a mező, ahová az ő kötelékében repült egyik B−24-es bombázó lezuhant.

1944. június 30-án Conlonék egysége az akkor Németországhoz tartozó, ma már Lengyelország részét képező Blechhammer olajfinomítóit bombázta volna, ha az Olaszországban állomásozó parancsnokság nem töri meg a rádiócsendet, és az időjárási viszonyokra hivatkozva nem fújja le a bevetést. Ám Jerry öt gépből álló köteléke már későn fordult vissza, német vadászok csaptak le az egyedül maradt Liberatorokra. A Balaton felett kialakult légi csatából csak egy bombázónak sikerült elmenekülnie, négy gép lángokba borulva zuhant le. Jerry bombázójának tízfős legénységéből vele együtt öt embernek sikerült időben kiugrania, öten azonban a gépen lelték halálukat. A földet érést követően szinte azonnal elfogták, és a háború végét hadifogságban várta.

Az említett négy gép közül egy Somogyhárságyon zuhant le. Szemtanúk elmondása szerint a B−24-es pár száz méter magasban felrobbant, így a földre már darabokban széthullva, elterülve érkezett, tehát pontos lezuhanási helyszínről nem beszélhetünk, ám mégis meg lehet jelölni egy területet, hiszen egy német vadász is megsérült a harcban, amely ugyanezt a mezőt választotta kényszerleszállásra. Állítólag a BF−410-es majdnem bele is állt a bombázó megmaradt törzsébe.

Conlon hadnagy – illetve 1954 óta főhadnagy – a területen végigtekintve elmeséli, kik is voltak ezen a gépen, és azt is, hogy immáron hatodik alkalommal jár Magyarországon, az ominózus elsővel egyetemben. Örül, mert végre bejárhatta mind a négy gép lezuhanásának helyszínét, és tiszteleghetett mind a negyven ember emléke előtt, akik azon a napon vagy azóta haltak meg – hiszen mára Jerry maradt az utolsó túlélő. Már csak ő emlékszik társaira, barátaira.

Másnap Szigligetre igyekszünk, feleleveníteni az ő személyzetének történetét. A Balaton-parti csendes település dombján épült kis fehér kápolna mutatja az utat, ugyanis itt található az az emlékmű, amelyre mind az öt elesett társ nevét felvésték. Jerry mindenkiről elmond egy-egy történetet, hogy lássuk, milyen emberek is voltak ők. Legtöbbjük még alig töltötte be a huszadik életévét.

A lezuhanás pontos körülményeiről, Jerryről, bajtársairól szerdán olvashatnak hosszabb beszámolót a honvedelem.hu hasábjain.

Fotók: a szerző felvételei

Címkékmásodik világháború

Ha érdekelnek a Magyar Honvédség hírei, iratkozz fel hírlevelünkre!