Ejtőernyők százai a magyar égen

Kinek mit jelent az ejtőernyőzés? Van, akinek a szabadságot, akad olyan, akinek hobbiból lett hivatást, de olyan versenyzőt is találunk, aki számára a sporttársaival alkotott bajtársias közösség jut eszébe először erről a szóról. Az idei, több száz fős mezőny azonban nem csak ettől sokszínű, hanem az eddigi világbajnokságokon szerzett tapasztalatok miatt is.

A hosszú évtizedekre nyúló professzionalizmust - melynek csupán egy-két ugrást megfigyelve is szemtanúi lehettünk - rendkívül jól tükrözi, hogy szinte minden csapatban akad olyan tag, aki már ismerősként üdvözölte a verseny helyszínéül szolgáló szandaszőlősi repteret. Meglehetősen sokan vannak azok a versenyzők, akik a hat évvel ezelőtti, szintén hazánkban megrendezett versenyen is részt vettek már. A magyar légtér újoncai közül többen is megosztották velünk – így egy spanyol, egy svájci és egy algír katonasportoló is –, hogy hatalmas lehetőség számukra az egy héten át tartó ugrássorozaton való részvétel.

Bár a világbajnokság során a versenyszámok - a célba ugrás, a formaugrás és a stílusugrás -egymással párhuzamosan, zajlanak, nem minden nemzet képviselteti magát a három, nagyrészt más-más képességet igénylő ugrásforma mindegyikén. Az olaszok például, több csapattal ugyan, de csak a stílus-, illetve célba ugrásban vesznek részt, míg például az osztrák csapat – melynek tagja az előző versenyen világbajnoki címet szerző Sebastian Graser szakaszvezető is – mindhárom területen kiemelkedő teljesítményre számítanak saját maguktól, bízva motiváltságukban, illetve a világjátékot megelőző megfeszített edzéstervükben.

Minden csapat nyerni érkezett, így a kiélezett versenyszellem a világbajnokság valamennyi pillanatában, minden egyes ugrásnál érezhető, s talán ennek is köszönhetően nagyon jó hangulatban telt el a legelső nap.