Szárnyaszegett landolás

Az eset 1983. május elsején történt, amikor Nedivi és másodpilótája, Yehoar Gal a 957-es oldalszámú F-15-össel gyakorlórepülésre indultak Negev, azaz Izrael déli, sivatagos területe felé. A rutinfeladat zavartalanul folyt egészen addig, amikor is Nedivi egy hatalmas robbanást hallott, elvakította egy villanás, gépe pedig vadul rázkódni kellett. Mint később kiderült, abban a pillanatban fogalma sem volt, mi történt. A zavaros rádióüzenetekből jött rá, hogy összeütköztek egy, a gyakorlásban részt vevő másik vadászgéppel.

Az A-4 Skyhawk pilótája azonnal katapultált, és rádión jelentette, hogy ugyan megsérült, de életben van. Nedivi számára még ekkor sem voltak ismertek az ütközés okozta károk. A műszerek gyors üzemanyagvesztésről árulkodtak, és érezte is, hogy a jobb szárny szenvedte el a másik géppel való találkozást. Azt azonban a szárny végéből kiáramló füsttől és üzemanyagtól nem látta, pontosan mekkora a baj. Ráadásul a gép irányíthatatlanul vad, szűk spirálokba kezdett. Ahogy egy későbbi interjúban fogalmazott: „Ha akkor látom, mekkora károk keletkeztek, biztos, hogy nem maradunk a gépben, mi is ugrunk." Az F-15D jobb szárnya ugyanis teljesen leszakadt, egyes források szerint mindössze 60 centiméterre a törzstől.

Nedivi első gondolata természetesen a katapultálás volt, azonban – mivel akkor még nem tudott a szárny hiányáról – úgy döntött, megpróbálja menteni a menthetőt. Utánégetőre kapcsolt, bízva abban, hogy a nagyobb sebesség stabilizálja a gépet. Terve sikerrel járt, a forgás félbemaradt, és viszonylag kormányozhatóan a légibázis felé tudta venni az irányt.

Még ekkor is úgy hitte, hogy a gép csak mérsékelt károkat szenvedett, így a leszállás nem okozhat gondot. Ahogy a leszállópálya felé közeledett, csökkentette a sebességet, ám ezzel újra megkezdődött a forgás. Így nem maradt más választása, s végül az előírások szerinti leszállósebesség kétszeresével ért földet.
Visszaemlékezései szerint élete leghosszabb pillanatai jöttek el, mire a gép végre teljesen megállt. Csak miután elült a füst, akkor látta meg, hogy az F-15-ös jobb szárnya már nem létezik.

Az eset után a gépet gyártó amerikai McDonnell-Douglas repülőgépgyár hosszas vizsgálatba kezdett, hiszen számításaik szerint az általuk tervezett géppel képtelenség egy szárnnyal repülni, nemhogy sikeresen leszállni. Végül megállapították, hogy a pilóta (akkor még csak növendék) képességein túl a megnövelt sebesség hatására a hajtóművek képesek voltak stabilizálni és fenntartani a levegőben a sérült vadászgépet.