Szovjet matek
Szöveg: Révész Béla | 2020. április 12. 17:57Április 4. Sokáig azt tanították az iskolában, a történelem órákon, hogy a szovjet hadsereg 1945-ben ezen a napon szabadította fel hazánkat a német megszállás alól. Pedig dehogy. Az egész csak Sztálin távrendelése volt.
Egészen a rendszerváltozásig ünnepelték Magyarországon április 4-ét (sőt, az egyik legfontosabb emlékesemény volt) a felszabadulás napjaként, amelyen a „dicsőséges" Vörös Hadsereg felszabadította hazánkat az elnyomás alól. Sok vita folyik manapság is arról, valójában mennyiben volt ez felszabadítás és mennyiben újabb megszállás, mi most nem erre koncentrálunk, hanem magára a dátumra, amely ebben a formában egyáltalán nem igaz.Sztálin generalisszimusz soha nem a türelméről volt híres. A moszkvai parancsnokságon üldögélve 1945 márciusában már egyre ingerültebben figyelte csapatainak magyarországi tevékenységét, hiszen minél hamarabb tovább akart nyomulni Bécs felé. A 2. ukrán front, amely a németek Magyarországról kiszorításáért volt felelős, Tolbuhin marsall parancsnoksága alatt 16-án indította meg offenzíváját a végleges győzelem reményében.
Sztálin azonban nem aprózta el a dolgokat, s mivel egyébként is mániákus határidőszabó volt, gyakorlatilag megrendelte a magyar hadműveletek végét (győzelemmel, természetesen) április 4-re. Sztálin finom modorát jól ismerték tábornokai, ha valamit megparancsolt, egy esetleges kudarcnak nagyon súlyos következményei voltak. Tisztában volt ezzel Tolbuhin is, aki fájdalmas és nem túl őszinte mosollyal olvasta vezére táviratát, majd hozzálátott a megvalósításhoz.
Az offenzíva egész jól haladt, Tolbuhin végigvágtatott csapataival a Dunántúlon, s a hónap végére már Sopront is maga mögött hagyta, ám ekkor meg kellett állnia a Rábafüzes és Nemesmedves melletti német csapatok miatt, akikkel hosszadalmas adok-kapokba bonyolódott.
A határidő azonban határidő, Sztálin az Sztálin, a következmény pedig következmény. Így történt, hogy április 4-én, amikor Nemesmedvest még el sem foglalták, Tolbuhin sürgönyt küldött a generalisszimusznak, miszerint parancsa végrehajtva, s Magyarország felszabadult. Ez persze nem volt igaz.
A térségben még hosszú napokon át folytak a harcok, Magyarbüks csak április 11-én, míg a Pinkamindszent melletti majorságok, a Dénes és Kapuy-major egy nappal később lettek megtisztítva a végsőkig küzdő német védőktől.
Valójában ez, április 12-e volt az a dátum, amikor Magyarország egész területén véget ért a második világégés.
Tolbuhin mindenesetre elégedett lehetett, Sztálin nem kevésbé, a trükkös matekot pedig figyelmen kívül hagyó magyarokkal pedig negyvenöt évig lelkesen ünnepeltették a hamis dátumot. 1990-ben már nem volt emlékezés, egy évvel később pedig hivatalosan is törölték az állami ünnepek közül.
