Zrínyi Miklós: „A vitézség nem egy napi tanúság…”
Szöveg: Antal Ferenc | 2020. május 3. 14:28400 esztendővel ezelőtt, 1620. május elején – egyes források szerint 1-jén, míg más dokumentumok szerint 3-án – született Zrínyi Miklós horvát bán, költő és hadvezér, a kora újkor legjelesebb magyar-horvát államférfija és hadtudósa.
Páratlan politikai, katonai és irodalmi teljesítményének köszönhetően méltán vált a tizenhetedik század, sőt a magyar történelem egyik legkiemelkedőbb alakjává, akinek tiszteletére a Magyar Országgyűlés – a Honvédelmi Minisztérium kezdeményezésére – 2020-at Zrínyi Miklós-emlékévvé nyilvánította.
A jeles évforduló alkalmából cikkünkben a török-magyar háborúk egyik legjelentősebb hadművészeti teljesítményével, az eszéki híd 1664. február 2-i felégetésével emlékezünk rá.
Habár az 1650-as évek végén Erdély és a Török Birodalom között jelentősen megromlott a viszony, a Habsburg Birodalom erre meglehetősen erőtlenül reagált. Hiába kérte I. Lipót császár védelmét az újonnan megválasztott Kemény János erdélyi fejedelem, a Raymondo Montecuccoli császári tábornok vezetésével érkezett csekély haderő csupán arra volt elegendő, hogy kivívja a török szultán haragját a Habsburgokkal szemben. Hamarosan jelentős török-tatár sereg tört be Erdélybe, amelynek fővezére Apafi Mihályt tette meg fejedelemnek. Kemény János így magára maradt, mégis megkísérelte, hogy támadást indítson Apafi és az őt támogató törökök ellen. A törökök gyorsan reagáltak és az 1662. január 23-án vívott nagyszőlősi csatában szétverték Kemény János csapatait, aki maga is holtan maradt a csatatéren.
A porta azonban nem elégedett meg az erdélyi viszonyok „rendezésével", az 1606-os zsitvatoroki béke megsértésére hivatkozva a szultán nagyszabású büntető hadjáratot tervezett Magyarország ellen. Az 1663-ban megindult török offenzíva során Köprülü Ahmed nagyvezér mintegy 80 ezer fős sereggel érkezett meg Magyarországra, majd ostrom alá vette a Felvidék kulcsának számító, Érsekújvárt.A Dunántúlon felállított magyar hadsereg főparancsnokává ekkor Zrínyi Miklóst nevezte ki a császári udvar, aki előbb Zrínyi-Újvárnál aratott győzelmet a törökök felett, majd Pozsonynál kívánt csatlakozni az Érsekújvár felmentésére igyekvő királyi sereghez, azonban az erősség negyven napi ostrom után török kézre került. A törököknek így sikerült komoly rést ütniük a Nyitra-Komárom-Érsekújvár-Győr védvonalon, amely Bécs védelmét képezte.A vár elvesztése ellenére Zrínyi először a Csallóközben aratott győzelmet a váradi pasa felett, majd a Dél-Dunántúl területén folytatott hadműveleteket követően a Muraközbe nyomult, ahol 1663. november 27-én egy tizenötezer fős török-tatár hadat vert szét. A törökök ezt követően a déli hadszíntéren is téli szállásaikra vonultak. „Zrínyi már régóta készült arra, hogy a támadó hadműveleteket délre vigye. Zrínyi-Újvár 1661-es felépítése is egyértelműen jelzi, hogy offenzív tervei vannak a térségben, hiszen a vár nemcsak átkelőhely biztosító sáncként funkcionált, hanem adott volt a lehetőség egy védett tábor kiépítésére is" – mondta el kérdésünkre Négyesi Lajos ezredes, hadtörténész, hozzátéve: a bécsi haditanács tehetetlenségét látva a magyar politikai elit a Rajnai Szövetség támogatását igyekezett megnyerni egy török elleni támadóhadjárathoz. A döntésre nem kellett sokáig várni, így a szövetség által felállított ütőképes sereg Wolfgang Julius von Hohenlohe generális vezetésével hamarosan megérkezett hazánkba, ahol egyesült Zrínyi Miklós, Esterházy Pál, Batthyány Kristóf, és Draskovich János hadaival. „A körülbelül 25-26 ezer főt számláló nemzetközi sereg 1664 januárjában Zrínyi-Újvárnál várnál gyülekezett, majd innen kiindulva villámgyorsan csapott le: elfoglaltak számos török végházat – köztük Berzencét és Babócsát, Barcs várából pedig harc nélkül kivonult az őrség, amelyet az odaérkező keresztény had aztán felégetett. Az előretörés lendülete azt mutatta, hogy a török kézen lévő stratégiai erősség, Kanizsa előterében lévő kisebb várak nem jelentenek akadályt a támadó csapatoknak" – tette hozzá a hadtörténész.
Zrínyi csapatai január utolsó napjaiban elérték a jól megerősített Szigetvárt, amelynek őrsége felkészült a védekezésre. „A keresztény csapatok ágyúlövésnyire meg tudták közelíteni a várat, ami alátámasztja azt a tényt, hogy azon a télen a rendkívüli hideg miatt a környező mocsarak befagytak, így az ostromlóknak lehetősége volt a jég hátán ágyúkat juttatni a vár közelébe" – mondta Négyesi Lajos, aki szerint Kanizsa viszonylatában is felmerült az elképzelés, hogy a befagyott mocsarakra támaszkodva indítsanak hadműveleteket a vár ellen.
Megfelelő ostromeszközök híján Szigetvár ostroma végül elmaradt, de a támadók feldúlták I. Szulejmán szultán türbéjét, azonban Zrínyi megtiltotta a szultáni sír kifosztását.
Január 27-én a keresztény sereg előőrsei elérték Pécs külvárosát, majd heves harcokat követően elfoglalták. „A csapatok addig már több mint százötven kilométert tettek meg a rettentő hidegben, sőt a korabeli források beszámoltak arról, hogy a katonák a megfagyott földbe képtelenek voltak a sátorcövekeket leverni, ha esetleg mégis sikerült, másnap nem tudták összecsomagolni, mert annyira megfagytak a ponyvák "- idézte fel Négyesi Lajos, hozzátéve azt is, Zrínyi csak úgy tudta motiválni Hohenlohét és a rajnai szövetség katonáit, hogy megígérte nekik: Pécs elfoglalásával hatalmas zsákmányra tehetnek szert. Ez meggyőzte a keresztény csapatokat, akik véres harcok árán betörtek a városba, ahol hatalmas hadizsákmányra tettek szert. Ennek ellenére a sereg ellátási gondokkal küszködött. Esterházy Pál így írt erről: „bámulatos, hogy ekkora bőség mellett mily nagy volt a táborban a kényszerínség, ugyanis míg dúskáltak a gabonában, nem volt elegendő malmuk, s ezért a sereg nyomasztó kenyérhiányban szenvedett."
Pár nappal később Zrínyi és Esterházy Pál 5000 főnyi horvát-magyar lovassággal Eszék felé vette az irányt, míg a sereg maradéka a pécsi belső vár további ostromával foglalatoskodott. „Gyakorlatilag Pécs volt a kiinduló pont, ahonnan további 80 kilométeres utat kellett megtenniük ellenséges vonalak mögött. Február 1-jén érték el a törökök utánpótlását biztosító, megközelítőleg 8 kilométer hosszú tölgyfahidat, amelyet a befagyott mocsarak miatt biztonságosan meg tudtak közelíteni. Az eszéki vár török őrsége ugyan lövöldözött rájuk, de nem sokat értek el vele" – fűzte hozzá Négyesi Lajos.Esterházy Pál korabeli beszámolója szerint: „az volt a határozat, hogy rakjunk tüzet a híd alatt, s úgy égessük el – amit fáradhatatlan munkával két nap alatt el is végeztünk. Nádat kerítettünk ugyanis, amit bőségesen adott nekünk az Isten, s felülről borítottuk vele a hidat, sőt alsó részét is betömködtük, s az oldalába is mindenütt nádat dugdostunk, majd végül alulról meggyújtván a hidat Plutónak áldoztunk. Két teljes napon át és éjszaka szünet nélkül keményen dolgoztunk, s végre az egész szerkezetet Isten segítségével porrá égettük. Borzalmas látvány volt, midőn éjszaka szemléltük ezt az oly sokezres lépés hosszúságú, meggyújtott fáklyaként égő hidat, mint valami ránk szakadó ördögi látomás."Miután a híd már teljesen leégett, a horvát-magyar lovasság Pécsnek vette az irányt, útközben Baranyavárt is felégetve. „Zrínyi tehát visszatért Pécsre, amelynek Hohenlohe nagyon megörült és a soron következő haditanácson próbálta kieszközölni Pécs ostromának folytatását. Zrínyi azonban a vezérek többségével egyetemben a visszavonulás mellett döntött, amelyen Hohenlohe természetesen vérig sértődött. A német hadvezér szempontjából ugyanis az eszéki híd felégetése teljesen érdektelen volt, ő a gazdag zsákmány reményében érkezett Magyarországra és most tízezer dühös katonának kellett elszámolnia az ígéretével. Nem véletlen, hogy a későbbiekben Hohenlohe többször is Zrínyi ellen foglalt állást a haditanácsban" – mondta Négyesi Lajos.
A hadjárat véget ért, s noha Szigetvár és Pécs falai ellenálltak a támadóknak, a hazatérő Zrínyi Miklóst nem csak a Habsburg Birodalomban, de egész Európában hősként ünnepelték. A téli hadjárat a korban hadműveleti bravúrnak számított: a szokatlanul hideg tél és az ellátási gondok ellenére a keresztény csapatok csaknem 300 kilométert tettek meg ellenséges területen, ezalatt számos török erősség elfoglalásával, valamint a Dráván épített átkelő megsemmisítésével közelebb hozták a stratégiai erősség, Kanizsa elfoglalásának esélyét.
* * *
„1000 év katonái" – honvédelmi csapatvetélkedő középiskolásoknak
A Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség „1000 év katonái" címmel kétfordulós honvédelmi témájú szellemi csapatvetélkedőt hirdet. A verseny célja, hogy a középiskolások megismerjék a magyar hadtörténelem győztes eseményeit és ezáltal a szervezők bemutassák számukra a megújuló Magyar Honvédséget.
A kétfordulós vetélkedőről, valamint a jelentkezés feltételeiről további részletek a honvedelem.hu/1000-ev-katonaioldalon olvasatók.
