1914. december 22.

A meleg napokat annál hidegebbek váltják fel. Már tegnap harapós volt a levegő, s ma éjjel minden ruhadarabomat magamra terítem a pokróc fölé, így is didergek. Reggel a muszkák dalolva mennek el ablakunk alatt, s őszintén csodálom, hogy nem fagy be a torkuk. A tátogó szájakból egész párafelhő gőzölög.

Egész nap csak azon spekulálunk, hogyan szerezzünk tüzelőt, s mikor este a hőmérséklet 36 fokkal száll nulla alá, többet nem sokat gondolkozom, hanem az udvarunkban álló melléképületek egyikének rövid közfalát, mely lábszárvastag fenyődorongokból áll, két pajtással néhány fordulóra becipelem szobánkba, s ott pillanat alatt összeaprítjuk és őrült fűtést rendezünk.

Ma csak Bodonyiékig jutottunk el séta közben. Festéket szereztek valahol, s most pingálással foglalkoznak, ezzel gondolnak valamit segíteni magukon. A medicinereknek pártfogójuk akadt egy orvosunk, dr. Szamek személyében.