1914. december 28.

A csájával az a hír érkezik, hogy az éjjel új foglyok érkeztek. Ez mindig nagy szenzáció. Új híreket, esetleg új otthoni ismerősöket jelent. Reggel sietünk felkeresni őket. November 20–24. körül jutottak fogságba, Homonna és Mezőlaborc körül, Magyarország földjén. Elképedünk, de szerencsémre megnyugtatnak, hogy a muszkát ott befelé csalták, s már ők is hírét vették később annak, hogy azután kiraktuk a muszkát. Nagyon, nagyon szívesen adunk hitelt a hírnek. A tisztek s önkéntesek valahol másutt vannak, azokat nem találjuk meg. Komisz hideg van, sétánk ismét kutyafuttában történik.

Este öt német nő érkezik meg egy fogolyszállítmánnyal. Persze nagyot nézünk. Arról eddig nem hallottunk, hogy asszonyokat is szokás foglyul ejteni. Óriási részvéttel vagyunk irántuk. Férfiembernek is elég elviselni a muszka vendégszeretetet, de egy gyönge asszonynak rettenetes lehet. Szegényeket a cudar időben a legénységgel együtt hosszú ideig váratják kint a barakk előtt.