1914. november 26.

Arra ébredek, hogy alattam az ablak melletti folyosón kommandánsunk, egy nagy szakállú tartalékos orosz főhadnagy diskurálgat németül egy kollégánkkal. Kíváncsian szállok le hozzájuk, s egyet-mást mesél erről a vidékről. Szibéria a muszkák kivándorlóhelye, így mondja, ahol óriási lehetőségek kínálkoznak, s élelmes ember könnyen szerezhet itt rövid idő alatt szép vagyont. A fölfedezetlen és kiaknázatlan természeti kincsek tárháza ez. Mindent meg lehet itt találni, amire az embernek szüksége van. Pár éve telepedett le parancsnokunk valahol az óriási steppék vidékén, az Uralon innen, s ott gőzmalmot épített. Ő kezdte azon a vidéken először a grízes lisztet őrölni, és a vidék őslakossága, a még nomád életet élő kirgizek annyira rákaptak erre, hogy messze vidékről mind csak hozzá járnak, s nem is akarnak már tudni másféle lisztről, mert valami gombócféle nemzeti eledelük van, mely ebből a lisztből ízlik csak nekik.

Még fiatalember az oroszunk, s mint mondja, azt a 40 000 rubelt, amellyel vállalkozásához fogott, sikerült már 250 000-re szaporítani. Elégedett ember. Könnyű neki. Mi nem vagyunk annyira megelégedve Szibériával, de hát nem minden emberfiának mér egyforma mértékkel a Sors. Neki most is pompás helyet juttatott. Egy hadifogolyvonat parancsnokának lenni, ahelyett, hogy valahol a Kárpátok huzatos, jeges, golyójárásos völgyeiben kínlódna, valóban kiváltságos helyzet. Először hallok bővebben Szibériáról, a Vladivosztokig futó szibériai vasútról, melyet rengeteg pénzen a franciák építettek meg nem is olyan régen, a japán háború után. Rettenetes hidegek uralkodnak itt, január-február hónapokban még mínusz 50 fok Celsius sem ritkaság.

Valami katonai tábort említ Irkutszkon túl, ahol valószínűleg állandó helyet kapunk. Ez délnek nyíló völgyben fekszik, hegyek védik a másik három égtáj felől, és elég szélcsendes vidék, így vigasztal bennünket, hogy a hideget aránylag nem fogjuk úgy megsínyleni. Barátságos udvariassággal köszön el tőlünk. Az állomásokon, a bennünket elkerülő vonatokon mind gyakrabban tűnnek fel mongolos vonású arcok, kiálló pofacsontok, ferde vágású szemek, lapos orrok, a legtöbbször ijesztően állati kifejezésű vagy rablógyilkos pofák.

Hála parancsnokunk tisztességének, ma megkapjuk a 25 kopek kosztpénzt. Délelőtti állomásainkon sok élelmiszert árusító asszony tolong, kalács, sült csirke, szalonna és egyéb jók bőségben kaphatók. Hatalmas vashídra robog vonatunk. Őreinktől megtudjuk, hogy az Ob folyó fölött járunk és Tomszkba érkezünk. Csinos, villaszerű épületek s a kultúra egyéb jelei. Jólesik az európai szemnek, a hosszú sivatagi képek után. A vagyonosság, a mindenható pénz jelenlétének nyomai mindenütt, a kolduskunyhók és végtelen ugarok helyett masszív kőépületek, kertek, üzletek. Nyüzsgő élet az álmatag puszta után. Az ember szinte fellélegzik, mintha álomból ébredne. Sokáig állunk itt, s hét kopejkáért jó meleg tejet veszek reggelire. Néhány levelet dobok be a peronon levő postaszekrénybe.

Úgy mondják, vagy tízezer fogoly él a városban. Elég kellemes dolguk lehet. Aztán megint belerobogunk a pusztaságba, s ismét a lelkekre nehezedik a végtelen hósivatag álmos hangulata. Odakünt a Természet Chopin mélabús és szívet fojtogató melódiáit dúdolja. Valami végtelen bánat reszket a fagyos levegőben. Vagy csak én látom így? Azt hiszem, aki nászúton jár erre, az sem érezhet másként. Nagyon szép naplementénk van. A hullámosra fútt hóbuckák tetején ragyogó sárgás rózsaszínben táncol a napsugár, a hullámvölgyekben sötét violás árnyékok izzanak. A nyírfák fehér törzsei villannak ki a sötét háttérből. Mint a hűlő parázs, lassan enyésznek el a tüzes színek, halványzöldes, ibolyás-szürkébe olvadnak, s egyszerre csak minden szürke és sötét. Az ég meg sötétebb a földnél, bár a hold fenn van, s szép udvara glóriával veszi körül a szomorú lampionos menetet.

Fáradt vagyok. A sok furcsa étel, a rendetlen és kimaradó étkezések, a tetvek, a fronton átszenvedett keserves napok utóhatása ez, vagy valami nyavalya vár reám? Itt? Csak ez ne jöjjön még hozzá az eddigi megpróbáltatásokhoz. Egészséges testtel valahogy csak meg lehet birkózni mindennel. Aludjunk egyet, talán az segíteni fog.
Ismét valami nagy hídon robogunk át, öt pillérét olvasom meg.