1915. április 4.

Húsvét vasárnapja. Barátságtalan hideg. A muszkák is ünnepi színezetet akarnak adni ennek az otthon oly kedves napnak, és a reggeli csája helyett fél kilenckor zupát kapunk. A du. 3-kor feltálalt zupa azonban már rosszabb, mint a rendes köznapi, így hát nem vagyunk éppen meghatva az ünnepi vendéglátástól.

A mi barakkunk őrmestere és írnoka is velünk ünnepel, annyiban, hogy ezen a címen jól beszeszelnek. A szeszes italok élvezete és árusítása szigorúan tilos ugyan, de ők tudják a módját, hogy miként lehet ahhoz hozzájutni, ha pénzük van. Szeszes italt csak orvosi rendeletre szabad kiadni. Azonban minden muszka előtt egészen természetesnek látszik, hogy azért éppen annyit igyon, ha nem többet, mint azelőtt.

Este Köváry a vendégünk, és igazán nagyon szépen játszik pár órán át. Közbe egy-egy csája a tegnapi elemózsiákkal és Bodonyiék mákos patkójával gyarapítva. Így múlik el az első ünnep.