Erőt meríteni a keresztútjárásból

Isten szeretetére és engedelmességre tanít – hangsúlyozta Rácz István százados, katolikus tábori lelkész. Elmondta: azért tartotta fontosnak, hogy nagyböjti péntekeken keresztúti ájtatosságot tartson az alegységeknek, hogy a résztvevők elgondolkodjanak olyan dolgokon, mint egymás terhének hordozása, a segítségnyújtás fontossága, a másik elfogadása bűneivel, gyöngeségeivel, esendőségével együtt, valamint hogy „megértsék" a szenvedés „miért"-jeit és vigaszra leljenek.

„A keresztút lényege a Jézus Krisztus kereszthordozásában való részesedés, melyet ha gondolatban vele együtt végigjárunk, érintettséget kapunk benne. Meg tudjuk érezni és talán tapasztalni is, hogy a mi bűneinket hordozta, példát adva, hogy mi is hordozzuk mások nehézségeit, hibáit, gyengeségeit. Jézus, az Isten Fia értünk, emberekért szenvedett, és ebben nekünk is részt kell vállalni, úgy, hogy hordozzuk mások keresztjét is" – emelte ki a százados.

Ha végiggondoljuk a keresztút stációit, észrevehetjük, hogy az események és szereplők mennyire felismerhetők a mi környezetünkben is − sőt, magunkat is fellelhetjük benne. Amikor mások fölött igazságtalanul ítélkezünk, amikor félünk segíteni egy elesett emberen, amikor látjuk, hogy valaki segítségre szorul, mégsem segítünk, amikor vonakodunk a „mindennapok keresztjét" hordozni, amikor félünk a szenvedéstől, amelyet Jézus bátran vállalt nemcsak az őt szerető, hanem az őt megtagadó emberekért is.

Ha jól belegondolunk, minden keresztúti állomásnál ott vagyunk, csak az a kérdés, hogy a Krisztus-követők között, vagy a gúnyolódó, kárörvendő tömegben? Ha ezt végiggondoljuk rátekintve az életünkre, és együtt érzünk a szenvedő Jézussal és azokkal, akik vele együtt szenvednek, erőt meríthetünk keresztjeink hordozásához."

Fotó: Szabó Lajos zászlós