1915. április 7-8.

Havazik, de hamarosan el is olvad. Kleinnel találkozom, meséli, hogy 2,5 nap alatt sürgönyválaszt kapott Budapestről. Ma engem is megörvendeztet a posta, Ferkó bátyámtól kapok egy február 5-éről keltezett lapot. Naponta megvásároljuk közköltségen az orosz Telegram magyar fordítását, mely úgy készül, hogy diktálás után minden példányt külön ír egy bajtársunk. Olcsó itt a munkaerő, s időnk az rettentő bőven van. Ez a hosszú vakáció először kétségbe ejtett, de most már megszoktam, s amióta a tavasz kacérkodik velünk, talán még egy kicsit élvezni is tudom.

Ha az ember nem gondol a holnaputánra, s el tudja hessegetni a sötét gondolatokat, ami így tavasz felé hál’ istennek egy kissé könnyebb, egészen tűrhető a helyzet.

A vidám s mosolygós arcok lassan kezdik kiszorítani a borongós, fázós, sápadt ábrázatokat. Csak ne kellene arra gondolni, hogy mi lehet most otthon, s ne temetnének még mindig naponta egy csomót közülünk a fagyos földbe.