1915. augusztus 7.

Az éjjel nem nagyon hűvös, és nyitott ablak mellett pompásan alszunk. Az utóbbi időkben az élősdiek, bolhák és polosok úgy elszaporodtak a melegben, hogy csaknem lehetetlenné tették a barakkbelieknek a bent alvást, de nekünk is sok kellemetlenséget okoztak. A nyitott ablak ezek ellen jó orvosság. A reggeli Telegram szerint Varsó védőserege a Visztula hídját felrobbantva visszavonult s Ivangorodot ugyancsak a híd felrobbantása után elhagyták. Az utóbbi vár nem modern, hanem régi, téglából épült vár volt, ezzel vigasztalja magát az orosz. Kiemelik Ivangorodnál az erdélyi csapatok hősiességét, s azt állítják, hogy a háború kezdete óta ez a nap volt az osztrák−magyar hadsereg legfényesebb napja. Óriási az öröm köztünk, a muszkák annál jobban szívják a fogukat.

A legtöbben azonban azon az állásponton vannak, hogy az ördög vigye Varsót, csak már egyszer béke lenne. Az európai ügyek iránt a mi muszkáinknak nincs nagy érzékük. Csak az 5. század starsijáról mondják, hogy megsiratta Varsó elestét. Talán odavaló. De ha lengyel, akkor nem volt oka sírni. Az újabban érkezett újoncok európaiak, nagyobbára Brest Litowskból jöttek s ezek azt állítják, hogy már útközben, ezelőtt 3 héttel tudtak Lublin elestéről s Varsó sem most, hanem már 8 nap előtt esett el s az Ozs folyónál vannak véres harcok. Egy fogadásomat, hogy Varsó e hó 11-ig kezünkbe kerül, Györgyike barátunk ellen hál isten megnyertem. Ma ismét érkezik néhány vonatra való civil ruhás nyálasszájú gyerkőc Európa felől. Vizsgálgatjuk őket s öreg bakáink megvetőleg köpnek egyet, egyet. Mikor felállítják őket a zsidók, külön csoportba állíttatnak. Egyébként nagyon bámész képpel nézegetnek bennünket s olyan respektussal amilyen Varsó stb. bevevőinek hivatalból kijár. Délután pénzutalványok aláírása. Sokaknak májusban érkezett meg pénze s az egy akkor kiadott orosz parancsban állítólag meg is jelent, csak kifizetni feledték el. Ezek kerülnek most sorra. Nekünk hát jó hogy a muszkáinkat egy kissé felpiszkálták, mert különben ezek a pénzek talán örökre el lettek volna temetve. Ilyen rend van muszkáknál. Mindig valami újat kell megtanulnunk róluk. De most már meglehetős jól ismerjük őket.

Egy aranyműves csinos gyűrűcskéket fabrikál alumíniumból, ebből a „plenni aranyból". Kettőt én is készítettek nála (á, 40 kopek) kuriózumképpen. Gyönyörű csillagos éjszakák vannak. Felettünk a hegyoldalban egy régibb barakkban tanyázik a muszkáknak egy csapatja, ezek a nyári táborból jutottak vissza, s még abból a szériából valók, akik 3 éven át szolgálták a cár atyuskát. Békebeli rend és szép szokások megőrzői, szívesen nézzük őket s nagyokat sóhajtok, ha arra gondolok, hagy talán odahaza is oly nagy különbség van a régi és az új katonák között, mint azt itt az oroszoknál látjuk. Mikor az est leszáll, négyszögbe áll fel a csapat és a napi parancs után kórusban hosszú imát mondanak. Félig litániaszerű, félig dal ez s az oroszok nagyszerű zenei érzéke ennél is érvényesül annyi hangnemben és oly pompás akkordokban száll az ima az alkonyi pírban ragyogó ég felé, hogy sohasem tudom otthagyni őket, míg be nem fejezik.

A szép és enyhe éjszakák a barakkon kívül alvók számát nagyon emelik. Nagy és Szabó is kiköltöznek minden este. Sokan alusznak a földön, mások valami ágakból összerótt priccsfélén valamelyik düledező hegyoldali barakk mellett vagy éppen a kozákistálló jászolában s más hasonló fantasztikusan elhelyezett vacokban. Minden hely megfelel, csak polosmentes legen ez a jelszó. A harctér jó iskola volt arra, hogy a leglehetetlenebb megoldást is megtaláljuk, ha a kényszer rávisz. Mi vadászunk éjjel.