1915. február 12.

Souchy a városba megy, a bankban akar valamit próbálni, hogy pénzhez jusson. Hogy mit, azt persze titokban tartja. Mint ifjú és bohó, abban a hitben van, hogy ez utóbbi is sikerülni fog neki. A tisztek csak szigorú feltételek betartása mellett mehetnek a városba, szuronyos őrök kíséretében és sárga karszalaggal ellátva. Van ti. olyan köztük, aki már civil ruhát szerzett, s szalag nélkül nem lehetne felismerni.

Ma egyébként a sárga karszalagot egy kölyökkutya nyakán is láttam. Egy elkeseredett tisztünk így csúfolja a muszka rendeleteit. Hogy okos dolog-e így tréfálni, az később majd kiderül. A városban naponta lefülelnek egy csomó hadifoglyot, akik a rendeletet kijátszva próbálkoznak ott szórakozni vagy kenyeret keresni.

Délután kérésünkre eljön Kardos doktor úr és betegeinket, Grünfeldet, Klimót, Molnárt s Nagyot megvizsgálja. Kedves, joviális öregúr, aki gyógyszerre és harapnivalóra két rubelt hagy betegeink részére. Bauer muszka tisztje ellenben sehogyan sem képes megbetegedni, pedig nagyon igyekszik szegény. Valami Digalin nevű gyógyszert szed, de ettől sem támad láza. Bauer a potyauzsonnák fejében hűséges kísérőjéül szegődött, alig van idehaza, s este megérkezve, mindig hiteles hírekkel jön.