1915. február 15.

Fa lenne esedékes, de nem kapunk, mert ki kell költöznünk szobáinkból, vissza a századhoz. Nagy köztünk a lehangoltság, kivált, mikor az új szobákat meglátjuk. Ezek a legénység által lakott barakk két végén vannak, s rettenetesen néznek ki. Nem akarunk szó nélkül beletörődni a helyzetbe, s lemegyünk a kapitányunkhoz, de hasztalan minden kérés. Elkeseredett kedvben vagyunk.
Egyebünk sem volt tisztességes, mint a lakásunk, s most ezt is elszedik.

Méghozzá halleves az ebéd. Kellemetlenebb napunk kevés volt eddig fogságunkban, mint a mai.