Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

1915. február 20.

2015. február 20. 13:38

Az ágyakat másként állítva, mint tegnap, a huzatot jobban ki tudjuk mind kerülni, és ma egészen jól aludtunk. Klein jobban van. A másik szobában Nagy és Grünfeld fogfájásban szenvednek. Ilyen huzatos, fogvacogtató lakásban minden nyavalya utat talál az emberfiához. Délben ismét jó tartalmas leves, s a kása is jobb. Eszem belőle vesztemre. Abban a hitben vagyok, hogy a kolerás állapoton túlestem. Bodonyinak levelet írok, délután a tiszti lavkában akarom átadni valakinek, de ott csak Uitzzal találkozom, aki más bataillonba lett beosztva (8.) és a levelet így nem tudja továbbítani. Irkát veszek, a naplómat szeretném ebbe rendesen leírni, mert az apró betűk elmosódnak, s attól tartok, nem tudom az eredetit elolvasni.

Az eredeti naplófüzetem, mit hazulról hoztam, hamarosan betelik, még két üres lapom van, pedig bolhabetűkkel írok, egész január két oldalon elfért. A séta nagyon jót tesz, felfrissülve térek haza.

A nagyszobában sok az ifjúság, persze összekülönböznek. Nagy fellép a lányos természetű Szabóval szemben, s közundort vált ki maga ellen. Tényleges önkéntes lévén abban a hitben van, hogy ez a „magas rang" jogot ad neki a többinek parancsolgatni. Míg mi is velük voltunk, volt annyi esze, hogy lapított, érezve, hogy emberére akadna, most azonban a fiúk előadása szerint ifjú óriássá nőtte ki magát.

Ma egy szomorú esetet kell feljegyeznem. Magam is beálltam már azok táborába, akik azt vallják, hogy a muszka ellenség, méghozzá itt a front mögött piszkos ellenség, aki az éhínségbe taszít bennünket. Nem tudtam már régóta úgy elítélni ezt a felfogást, mint utazásunk kezdetén, s ma a tett hímes mezejére léptem. Egy darabka mákos tésztát vásárolva a tiszti lavkában, egy kezem ügyébe eső karaj kenyeret a legcsekélyebb lelkiismeret-furdalás nélkül csúsztattam zsebembe. Igen jó étvággyal költöttem el, s utána az a szilárd elhatározás érlelődött meg bennem, hogy az ilyen jó alkalmakat nem fogom ezentúl kihasználatlanul hagyni. Úgy érzem, hogy fogyó erőimet jogom van ezen az úton is megtartani próbálni, ha a muszka jogot formál azoknak kiapasztásához. Csak visszalopni igyekszem azt, amit ők tőlem lopnak el, de sajnos nincs hozzá reményem, hogy a muszka mesterekkel felvehessem a versenyt.