1915. január 10.

Vasárnap Sokáig kihúztam pár kopekemmel, de ma eljött az első nap, amikor se cukrom, se kenyerem, se pénzem nincs. Remélem, nem sokáig tart ez az állapot. Bodonyiban bízok. Útközben testvériesen megfelezem vele minden pénzemet, s most úgy alakult a sora, hogy visszafizetheti több mint 30 rubelnyi adósságát.

Rendületlenül festegetnek ők, remélve, hogy a városkában 3–4 rubelekért adnak túl egy-egy mázolmányon. A szibériai műértők mindent megemésztenek. Sajnos nincs pénzem festékre, mert a példát én is követhetném. Nagy hideg. Ma Klinó is a betegek közé kerül. Klein Sanyinak sikerül megint egy rubelt felhajtani (Bermann). A barakkokban széltében beszélik, hogy három nap óta béke van már.