1915. július 26.

Európa felől érkező számos nyálas szájú újonc vonul be megint. Valami ellenszenves pökhendiség jellemzi őket, egészen mások, mint az eddig látott s nagyobbára romlatlan s együgyű parasztgyerekekből vagy félhülyékből álló társaság. Ezek városiak, s dacára csámpás és tejfölösszájú voltuknak, már nagy fölénnyel és úgynevezett felvilágosodással beszélnek a háborúról, a cárról, rólunk; tudják, mi az a szocializmus és anarchizmus, okoskodnak és fontoskodnak, az „öntudat" túlteng bennük, és cinikusan vigyorognak mindenen, amit tisztességnek és becsületnek nevez az emberi ember. Ligeti csirkefogókból és rossz légkörben felnőtt városi iparosokból áll nagyobbára ez az új szállítmány, mely aligha fog sok becsületet szerezni a cárnak.

Végre az elveszettnek hitt rég feladott pénzekről is hallunk. Kiderül, hogy a kommandánsnál voltak (kamatra?), aki „nem találta azokat" eddig. Zsaki 37 rubelje is megkerül, rövidesen ki fogják fizetni. Bauer egy érdekes levelet mutat ma, melyet egy cenzortól szerzett meg, aki azt elkobozta. „Roze tánte sokat evett és most hány, másfél milliót vesztett. Ernst és Francz bácsi rossz pirulákat kapnak s meg fognak halni." Ezekből a nagyon ügyetlen burkolt szavakból a legbutább cenzor is kivesz legalább annyit, hogy valami van mögöttük, s csak arra valók, hogy annál jobban felhívja a figyelmüket… Koplalókúra kakaós csáján.