1915. június 9.

Kitűnő meleg napok, a folyóparti dombok zöld pompája teljesen kibontakozik. A tábort környező karsztos hegyeken elszórtan magasló fenyők is frissen zöldellnek, a kék égen fehér bárányfelhők, akárcsak otthon lennénk. Teljes szívvel-lélekkel adjuk át magunkat az isteni meleg élvezetének. Nemcsak a köpeny, hanem a zubbony is lekerül rólunk, sőt az ing is, és elnyújtózva a forró homokban, órákig heverészünk a közeli domboldalban. A germánok csaknem kivétel nélkül ingujjban járnak az elmaradhatatlan hózentrágerrel és posztópapucsban. Igazi nyárspolgári kép, kerek, piros szegélyű sapkáik úgyis hálósapkához hasonlók. A nap- és légfürdőzésnek napról napra nagyobb számú hívei támadnak. Az embernek olyan jól is esik az eddig csak libabőrös hátát barnára piríttatni, átadni magát önfeledten a napsugár bizsergetésének, végre egy nagyszerű érzésnek, mely olyan kellemes messze van a fázástól, vacogástól. Már ott tartunk végre, végre, hogy dicsérni is érjük „a jó hűvös" szobát és az alkonyat enyhe cirógatását.

Nagyon soká teljes világosság van még napszállta után is, este 10 órakor még egészen jól látni. Olvas és minden barakk előtt soká elüldögél csöndes beszélgetésben vagy tréfás játékokat űzve vacsora után a bakatársaság, akár odahaza a ház előtti padkán az akácok alatt. Századparancsnokunknak egy gramofonja is van, ezt esténként megszólaltatja, a ház előtti kiskertben messzebb egy kocabanda játszik primitív hangszereken, a szomszédban az üsd a harmadikat bakajáték tartja állandó hangos derültségben a fiúkat, a téren labdáznak, a széles kocsiúton sétálók raja, mozgalmas, derült, még talán azt is mondhatnám, vidám kép.

Az emberek mind elégedetteknek s boldognak látszanak. A koca banda csűrdöngölő-féle táncdarabba kezd, és egy cigányos képű, villogó fogú fickó lábszárait ütögetve, tenyerével nagyokat csapkodva talpaira s sarkait össze- összekoppintva dühösen járja a székely toborzót. A többiek körbefogják, nagyokat kurjongatnak hozzá, még megrázzák ökleiket a levegőben, s biztatják a fiút, aki egyhamar nem is hagyja abba. És milyen jókat tudunk aludni. Erről igaz, eddig sem panaszkodhattunk. A sápadt arcok kezdenek lesülni, s barnapiros színt kapni és … és a polosok kezdenek szaporodni a barakkban, de oly gyorsan, hogy szinte ijesztő.