1915. május 1.

Ezen a napon odahaza is illik kimenni a zöldbe, nem sokat kell hát biztatnunk egymást, kis csapatunk máris útban van a tábor feletti völgyecske felé. A kabát, úgy látszik, állandóan a szegen fog már maradni. A május szónak varázsa van errefelé is. Gyönyörű meleg napunk van, kezdjük észrevenni, hogy a tavasz Szibériában is szép, és a szívünk boldogan örvendezik, átlábaltunk a legnehezebb hónapokon, most már könnyen viseljük a fogság sok más baját, hiszen a természet itt is vigasztalót nyújt. Egy-egy szál kis kökörcsinnek, egy páfránycsokornak, egy boronyicabokornak olyan tele szívből tudok örvendeni, olyan hálával tudom megköszönni őket a Mindenhatónak, mint azt egy ember csak teheti, aki rég lemondott arról, hogy ezeket az örök szépségeket még egyszer meglátja.

Mikor a Kárpátokban leesett vállainkra az első hó, úgy éreztem, be fog temetni, és sohasem fogok több tavaszt látni. Imádsággal teli szívvel adok hálát a Mindenhatónak, hogy elvette tőlem a szenvedések kelyhét. Lesz még szőlő lágy kenyérrel. Él az Isten. Valahogyan csak meg fogunk birkózni az ezután következőkkel is. Boldogan sütkérezünk a meleg futóhomokban egy kis dombháton, honnan lefelé messze ellátunk a tábor fölött a kék ég peremén rajzolódó hegyekig, s szemben egy másik völgyoldal szálas fenyőiben, ragyogó sárga-fehér szikláiban gyönyörködhetünk. Minden olyan szép, mindennek mintha lelke volna, s mintha minden lélek hálásan tárulna ki az áldott napsugár ölelésére. Mintha halkan kacagnának a büszke fenyők, s mintha csendesen, álmatagon mosolyognának a vén sziklák. Csak az a nyomorult ember ne rontaná el a Természet szent csodáit! Feljebb, az erdőkben fegyverdörgés támad, nagy csattanással száll és visszhangzik végig a völgyeken a hang, s eszünkbe juttatja a Kárpátok emlékeit, s menten keserűvé válik a szánk íze. Hazaballagunk.

Délután hölgyvendégünk van, a „bájos" Klára. Nem tudom, mi célból és kinek hívására van hozzá szerencsénk, s hogy a jókedvemet el ne rontsa, lesétálok a lavkák felé, míg el nem pályázik tőlünk. Este Jakab napját üljük, szerény csájával és Köváry mester hegedűje mellett.