1915. május 26.

Kegyetlenül játszik velünk a Sors, hol a legszebb reményekkel kecsegtet, hol a kétségbeesésbe taszít. Ma jön híre, hogy az olasz ellenünk üzent hadat. A szitkok özöne zúdul a piszkos taliánokra. Nagy, nagy levertség vesz rajtunk erőt. Új ellenség, új huzavonák, új harcok, s a szabadulás kapuján új és újabb lakatok. „Nem lesz már ennek sohasem vége"− sóhajt egyik pajtásunk. Mesének bizonyult a szaktudósok állítása, hogy egy ellenfél sem bírja fél esztendeig a harcot az óriási költségek miatt.

Anconát már bombázza flottánk. Este meghozzák Suchyt, akit már régesrég elcsípett az orosz, de fájó lábával valahol kórházban volt (osztrák doktor) eddig. Az önkéntesek 15-en fejenként tíz rubelt kapnak a tisztektől.