1915. november 23.

Fülembe jut, hogy egy Miklós nevű pécsi fiú 52-es, mint invalidus haza fog menni. Felkeresem az alsó bataillonban, ahova elszállásolták őket, és még két 52-essel találkozom ott. Egyikük, Sós nevű, amikor elmondom, ki vagyok, a famíliánkat úgy látszik, ismerve előhúz egy névjegyet és elém tartja, azzal, hogy nem ismerős-e. Óriási bámulatomra a família egy leánytagjának a nevét olvasom le arról (Ludwigh Terka). Egy kis Mária-érmecske fityeg róla cérnaszálon. „Hát ehhez hogyan jutott?" − kérdem tőle. „Nem az enyém, az öcsémé" − mondja. „Mikor a frontra kijöttem, az ezredénél őt kerestem, de csak az írásait és leveleit adták oda, röviddel előbb elesett. Ez is azok között volt. Nem tudtam hazaküldeni, mert én meg fogságba kerültem."

Valóban különös útja a véletlennek, hogy ez a kis kártya éppen a fivér kezéből éppen Berezovkára került, és én éppen abban a barakkban találok rá, melyben eddig sohasem voltam. Mindenképpen meglep a dolog. A kis érem nem tudta hát megvédeni azt, akinek amulettként adták. És hogyan adták, csak jó szívvel, barátsággal, vagy más érzéssel? Ezen is elgondolkozom. Mert hiszen adtak érmet ismeretlenek is, meg nagyon jó ismerősök is, adtak mosolyogva és adtak sírva. Bizony mondom, jobb lenne, ha ezt az érmecskét csak úgy jó szívvel s mosolyogva adták volna, mint nehéz szívvel és sírva. Régen elkerültem az én kedves szülővárosomtól, sokakról beszélnek még a földiek, akikről sohasem hallottam. Tauszig Ernő pilótánk az egyetlen, aki a pécsi reáliskolában jó pár évvel előttem végzett, s így ismerős. Úgy mondják, mind a két lábát amputálni kellett, mert egy téli repülés alatt annyira elfagytak.

Legutóbbi lapjai június végéről keltek, nagyon megörülök hát, amikor ma szeptember 21-éről keltezett lapot hoz a posta Ferkó bátyámtól. Méghozzá azzal a megnyugtató hírrel, hogy Édesanyám Darázsfalván van, és fizetésemet továbbra is rendesen kapja. Mennyivel könnyebb itt, tudva azt, hogy ő odahaza rendesen el van látva. A termésről azt írja, hogy jó volt. Hála a jó Istennek. Hiszen ma talán ezen fordul meg a sorsunk.