1915. szeptember 16.

Lesétálunk a déli kőbarakkok felé. Egy ablakból Pogány operaénekes dalait halljuk. A barátságos időben a tisztek kibújnak odúikból, és nagy korzózás folyik az épület körül. Elég sűrűn állanak az őrök. A vasút körül néhány jobban öltözött dáma, lézengő muszka tisztek. Orvososaink szabadon járnak még a városba is, arcképes igazolvánnyal.

Elhatározzuk, hogy naponta hosszabb sétákat teszünk, mert egyébként úgyis a szobában kell töltenünk az időt. Sportolni is jó lenne. Klinó és Péter egy diszkoszt készítettnek fél rubelért, azonban az első dobások után már tönkremegy. A tiszti lavkába is benéztünk szokás szerint. Szép képeslapjaik vannak (Japán?) Másolóirónt vettem 20 kopekért. Fentősnek 1,5 rubelt adtam ismét. Rosszul néz ki, sárgasága van. Mindenkit elér valami nyavalya. Ismét mákoscsusza-vacsorát rendezünk, ez még a legmegfelelőbb nekünk, úgy az árát, mint az előállítását tekintve. A bájos Klára ül, s úgy halljuk, még 30 napig tartják a dutyiban…

Györgyei ma összevész starsijával, mert külön szobát akar, a kiszemelt szobából ellenben lavkát akar csinálni a muszka. Györgyei − röviden: Gyuri − barátunk jól beszél oroszul, mert ruténvidéki, és a muszka starsival úgy bánik, mintha ő lenne a parancsnok. Csak egy-egy ívet meg kell rubrikázni, valami írásbeli dologban segíteni, s akkor már nagy embere lehet valaki a muszkának. Sokszor jár hozzánk újabban Eckert János, kassai fiú, intelligens úri gyerek, akivel jólesik eldiskurálni. Újabban ő is belépett a szakállasok csapatába, már elég jó kalózképe van. Levelezőlapot kapok Júlia tántitól VI. 27-ről, és Muttertől V. 20-i keltezéssel.

Írja, hogy egyik lovam is a harctérre ment, s már csak a szürkém egymagában teljesít szolgálatot.