1915. szeptember 17.

Szabóval, Péterrel és Kovács pucerünkkel kivisszük a koszorút szegény Lajos sírjára. A muszka káplár kísér el bennünket, másként nem mehettünk volna, csak „mivelhogy úgyis ki kellett volna jönni seprőkért!". A friss sírok a temetőnek fenyőcsemetékkel benőtt részén vannak, egyenes sorban, de még utat sem tudtak csinálni ide, oly rohamosan szaporodnak a dombok. Hosszú keresés után végre az egyik kereszten orosz ákombákomírással írt kis fekete táblát fedezek fel, melyen kibetűzzük az ő nevét. Öt festetlen kereszt van egymás mellé leszúrva egyetlen sírdomb végébe, s a bal szélsőn van a táblácska. Öten pihennek tehát egymás mellett közös sírban. Külön sírokat ásni nem győznének.

Csak véletlen, hogy Lajos sírjára ráakadtunk, mert igen sokon semmi felirat sincs, vagy csak ennyi: itt nyugszik 3 magyar vagy 3 ausztricki. Vannak kékre, fehérre, feketére festett meg festetlen keresztek, sőt vannak sírok csak deszkadarabbal jelölve, itt már a keresztekből is kifogytak, s alighanem sohasem pótolják. Úgy temetik ide a szegény pajtásokat, akár a kutyákat. Itt fekszik glédában három ezred. Idekerülni?! Rettenetes gondolat. Kell valamit tennünk ezekért a fiúkért, hogy emberi formája legyen legalább a helynek, ahol nyugosznak.

Megint Gyóni sorai jutnak eszembe:

Csak az búsít, ha itt halok meg, kedves
Nem járhatsz majd ki virágos síromhoz
Nem járhatsz majd ki szelíd őszi este,
Mikor oly jó már temetőbe járni
S a sír füvét, mint a hajamat szoktad,
Gyöngéd ujjakkal borzolja a szél.

Egy nagy-nagy sóhajtással búcsúzunk a Pajtástól. A jó káplár a seprőire gondol és hív. Kiérünk a téglagyár felé vezető kisvasút sínpárjához, melyen az agyagot szállítják le a kemencékhez, s felakaszkodunk a lórékra. Útközben két szekérrel találkozunk, mindegyiken három-három koporsó. Két kocsis, két ló és hat halott, semmi egyéb. Gyászkíséret talán az a pár bús varjú fent a völgy fölött. Azt is mondják, hogy egy tetszhalott is akadt, akit vissza kellett szállítaniuk a muszkáknak, bizonyára nem kis bosszúságukra, mert három nap múlva mégiscsak kivitték szegényt, de most már véglegesen.

Otthon fantasztikus hírekkel fogadnak: Riga elesett, az orosz vezérkar be van kerítve, Nikoláj Nikolájevics nagyherceg agyonlőtte magát stb. Klinovszky délben megkapja legújabb pénzküldeményét, de a márciusban küldöttnek semmi nyoma. Éppúgy van Szabó is, régebben elküldött 150 rubelja eltűnt, később pénzt azonban már kapott. Nagy zűrzavar van a pénzek körül. Egy egész csomó teljesen érthetetlen nevet is felolvasnak, mint akiknek pénzük jött. A przemyslieknek az ottani magyar könyvtárból sok munkát sikerül elhozniuk, s így végre több magyar könyvhöz jutunk. Egy-egy könyv tulajdonosa napi 5 kopekért szokta kiadni, egészen jó keresetforrás némely embernek, 4-5 könyv egész jó napi kosztot biztosít. „Egész az északi pólusig" is kapható, és Jókai más dolgai. Egy angol lap szerint mi 92 000 olasz foglyot csíptünk le.