1915. szeptember 5.

Vasárnap. Gyóni Géza verseit másolom magamnak, a muszkáktól csent rovatozott kincstári papírra. Az újonnan jötteknél egy-egy hazai lap és könyv maradt. Óriási kincsek ezek, s minden barakk lázas türelmetlenséggel várja, míg eljutnak hozzá ezek a tépett papírfoszlányok. A przemysli „Tábori újság" 9. számát olvassu,k és egy február 24-i Pesti Hírlapot.

Zsolt Esti levele s a színházi hírek úgy csengenek, mintha valahonnan a síron túlról jönnének, és annyi furcsa, idegenszerű, részben érthetetlen hír. Mi ez? Hát ezt hogy kell érteni? − kérdjük az újakat, és a magyarázatok után megértjük, hogy a világtól máris elmaradtunk. Délután az 5. és 8. bataillon közt footballmérkőzés. Egy footballnagyság is érkezett a parki önkéntesekkel, Bródy Sándor, a többszörösen válogatott F.T.C. középfedezet.

Egy pécsi kőművesmester, Krisztián is itt van, Végh jól ismeri. Jó hírek. Átkelünk a Dwina jobb partjára. Eszerint Grodnó, Bielistok, Luck kezünkben van. Az idő megint hűvösre fordult. Andrásofszky éjjel lent ragad az 5. bataillonnál.