1916. február 13.

Vasárnap. Krafftnál vagyok ebéden. Meséli, hogy a kórházban is volt Revertera grófnő, és a betegeknek a következő módon adott számot küldetéséről. „Üdvözletet hozok maguknak az otthoniaktól, fenségétől és a királyi háztól." És ezt édeskés mosollyal adja elő, mintha egy roppant drága meglepetéssel lépne elénk. Egy morc képű sváb atyafi ugyancsak németül azonnal visszaszól, „No wirilassen See á sén grissen!" Te jó Isten! Hát eltalálták otthon megint a szarva közt a tőgyét, amikor egy kétségkívül jószívű, nemes érzésű, de a köznépet úgy látszik, abszolút nem ismerő hölgyet küldtek ide bennünket vigasztalni, vagy miért is. Mikor eljövök Fricitől, éppen a grófnőt látom Vlassákkal egy barakkba belépni. Sorra látogatja azokat, mindenütt a hazaiak üdvözletét tolmácsolva pár szóban. Összevissza 35-40 000 rubelt tud csak itt kiosztani, amikor talán 20 000 a létszáma a foglyoknak. Mindenkinek ½ rubel jut csakugyan, s akik sem pénzt, sem csomagot nem kaptak, azoknak még egy rubelt adnak. Pl. Kovács a múltkori remek csomagja miatt ebben már nem részesülhet. Wagner, aki 8 éve németországi lakos, úgy elkeseredik ezen a ½ rubelen, hogy menten megfogadja, utoljára vallotta magát magyarnak. Az önkéntesek 10 rubelt kapnak, ha hazulról még nem kaptak semmit. Így nálunk csak Péter és Androsofszky jönnek számba, Szabó azonban lemondani kénytelen, bár egy huncut kopekje sincs, a kapott pénzt rég elköltötte. Sokan csalódnak úgy, mint ő, s azért sok az elégedetlen ember, valóban több, mint a grófnő érkezése előtt. Akkor senki sem csinált fuccsba ment terveket. Ennyi ember közt sokféle akad, vannak hát olyanok, akik valósággal koldus módjára mennek el a grófnőhöz könyörögni külön adományért, s szimulálják a beteget. Mondják, hogy egy ember bekötött kézzel ment el, s pénz helyett pofont kapott, mert kutyabaja sem volt a kezének.

Este Baueréknál zeneestély. Eredetileg úgy tervezték, hogy álarcosbál lesz, s a hecc kedvéért női ruhákba öltözött plennik is lettek volna. Ez az ötlet nem új, már több barakkban volt ilyen tréfás tánc- és zeneestély „valamivel agyon kell ütni a farsangot" jelszóval, de éppen tegnap a századunkhoz tartozó egyik barakkban a muszkák őrjárata rajtaütött a mulató társaságon, s a bakákat csakugyan hölgyeknek nézve puskatussal szétverte a mulatságot, a „hölgyeket" pedig bekísérték a parancsnokságra. Így ezt megismételni nincs kedvünk, ezért csak a zene és ének mellett maradunk. Hanusz gitárral kísért dalait már ismerjük, ma is jók. Winkler, egy tiroli fiú ugyancsak gitárral ad elő pár érzelmes német dalt. Jódlizni is jól tud. A cigányzenét Oláh aradi prímás zenekara szolgáltatja. Dalolunk, csájázunk. Albrecht, a germánok parancsnoka (törzsőrmester) szintén hivatalos gárdájával együtt érkezik, s kb. 15-en jelennek meg, mind teljes parádéban, sötétkék vadonatúj Waffenrokkban, ezt valószínűleg a csomagokban most kapták. Természetesen elfújjuk a Wacht am Pheint, a Szózatot, a Hymnust, és Albrecht talpraesett felköszöntőt vág ki, melynek alapgondolata, hogy nemzeteink együtt ömlött vére örökre megpecsételte köztünk a barátságot, s örökre összefűz minket.

Később Róna, egy kis 32-es pesti önkéntes és egy bajusztalan germán fiú mégis szoknyában jelennek meg, s olyan remekül alakítják a nőt, hogy a szánk is tátva marad. Postonozni kezdenek a hölgyekkel, rossz vicceknek persze tág tér nyílik. Nótaszó mellett kb. 12-ig vagyunk együtt kedélyes hangulatban, s annál jobban esik a mulatság, hogy nincs szesz, mert különben ekkoráig már a berúgásnál tartanánk.