1916. február 20.

Vasárnap. A városiak és a foglyok közti érintkezést a muszka roppant szigorúan tiltja. Annak a városbeli lakónak, aki plennit vendégül lát, 3 havi elzárást helyeznek kilátásba, sőt még azt is tiltják, hogy a hadifoglyok köszönését elfogadják. Úgy látszik, voltak, akik bizalmasabb barátságba keveredtek a mieinkkel. A táborba civil muszka csak a parancsnokság által kiadott propusszal teheti be a lábát.

Krafft vendégje vagyok ebéden. (Sajnos a menüt nem jegyeztem fel, pedig érdekes lett volna. Plenni szakácsunk van, aki elég jól főz, sőt néha süteményekbe is belevág, otthon cukrász volt. 102. és 103. lapjaimat kapom, s ezek sorai közt azt az értesítést, hogy az útban levő három láda dupla fenekű, úgy, amint azt egyik invalidussal hazaküldött levelemben írtam. (Persze eredeti naplómban erre is csak homályos célzás található.)

Képzelhető, micsoda izgalommal várom a postát, a csomagoknak nemsokára itt kell lenniük! Ha jól emlékszem, azt írtam, a tartalmuknak nem kell értékesnek lenni, mert annál valószínűbb, hogy kirabolják, csak a fenékközben legyenek hazai lapok, olyan értesítések, amelyeket a muszka cenzúra nem engedne át, és főleg egy jó térkép, mellyel innen el lehetne indulni, ha tavaszra se látszana közelinek indulásunk ideje. Itt térképet szerezni nem tudunk. Cigarettapapírosra lemásoltam ugyan egy térképrészletet mely az innen Kiahta felé vivő karavánutat jelzi a Selenga partjain, s ezen a Selenga oldalfolyói is megvannak, de igen zavaros és hézagos, alig használható.

Udinskból ismét 75 tisztünk érkezett ide, őket is talán azért szállították át, hogy a városi lakosságtól messzebb essenek. A muszka attól tart, hogy mi akarunk köztük forradalmat csinálni. Ha az csak olyan könnyen menne, megcsinálnánk mi azt innen 6 kilométerről is.