1916. január 25.

Váratlanul rossz társaságba keveredem. Sóséknál jártam, oda szoktam betérni a sétáim közben melegedni és néhány jó szóra. Onnan visszafelé jövet Klein Sanyiékhoz is benézek, ahol Farkas bandáját találom, vígan húzza. Kisül, hogy már tegnap óta megy a muri, Antóni Pál (szolgabíró a Felvidéken, újabb ismerős) a névnapját ünnepli, s 60 liter bort ittak meg. Farkas igen jól húzza, és szívesen hallgatom. Közben megérkezik dr. Schuster, dr. Faistl, Leim majd Köváry mester is. Sanyi ott fog vacsorára, vacsora után Utz és a másik főorvos, dr. Zsarzsecki jönnek.

Borozás és nóta mellett mindig vígabb lesz a hangulat, és a társaság úgy leissza magát, hogy öröm. Hát szó, ami szó, jó cigány mellett a mi drága szép nótáinkat dalolni nem mindennapi élvezet magamfajta szegény plenninek. Kedélyes és fesztelen a hangulat, s nagyon jól érzem magam, olyan jól, mint már régen nem.

Tíz óra tájban mégis megszököm. Azt hiszem, ott tartottak már, hogy senki sem vette észre. Jó hangulatban érkezem haza, a fiúk persze csipkednek, a szemem egy kissé keresztben áll, s fülemben Farkas hegedűjének hangjával szunyókálok el.