1916. július 2. – július 21.

A későn induló nyár végre mégiscsak elérkezett hozzánk is. Már az új iskolabarakkban lakom, ahol a kis szobákat alaposan kimeszeltettük, s átlagosan hatan lakunk egyben. Nekünk sikerült némi veszekedés után elérni, hogy öten kapjunk egy szobát, a sorsolás útján reánk eső ti. kisebb volt, mint a többi. Szobatársaim Szász Béla, Dr. László Gyula (?), Darvas Fülöp és Szabó Mózes. Szász németeket magyarra tanítani, László és Darvas franciát s németet előadni vezényeltettek le, Szabó Mózsi (székely gyerek) énekes. Az énekesek igen nagy számmal voltak s nem fértek el, ezért csak 12 magyar s 12 osztrák és germán maradhatott itt, jobbára tanítók, kántorok, a többieket visszavezényelték. De hogy mi se érezzük magunkat biztosnak, az hírlik, ebből a barakkunkból is hamarosan ki kell hurcolkodnunk, mert sok új tiszt érkezett, s azoknak van rá szükségük. Amerikai pénzen lett kimeszelve, rendbe hozva, s most talán kidobnak innen. Ez a muszkára vallana. Tömérdek barakk áll üresen pedig.

Ablakunk délnek nyílik, az állomás előtti nagy térségre, elég szép kilátásunk van a Selengán túli és hozzánk immár jóval közelebb került hegyekre, s a jövő-menő vonatok itt robognak el előttünk. Sok polosunk van, ezzel a mizériával mindenütt számolnunk kell, mert sehol se lakunk annyi ideig hogy kiirthatnánk őket. A tanításhoz még nem foghattunk hozzá, ehhez valami külön engedélyt várnak.

Fent a fiúk megvannak, ismét kísértett a munkára küldés réme, de végre parancsban jött, hogy az önkéntesek nem jelölhetők ki munkástranszportokba. Annál szomorúbb, hogy számosan önként jelentkeznek munkára, kivált a 8. bataillonból, melyet 2,5 méter magas deszkakerítéssel zártak körül, s emögött a világtól egészen elzárva, falak közé szorítva, csak egynéhány barakk egymásra utalt s egymást megunt emberei nem képesek kitartani. Pedig nagy rizikóval jár az ilyen vállalkozás.

Péter még semmit sem írt, Stützenbergerről pedig, aki kadét vegyészmérnök, s mint ilyen lett is innen elvezényelve, az ő transzportját kísérő Gulyás medikus és Antóni határozottan állítják, hogy a többi bakával egyformán bántak el vele, s favágónak vitték el valahova Archangels vidékére, ahol talán most is fagyok járnak. Valahol a kísérőjegyzékben ott fog állni, hogy vegyészmérnök, de ki az ördög nézi a muszkáéknál a kísérőlevelet…

A tisztek is próbálják valahogy agyoncsapni az időt, s színielőadásokat rendeznek. Mondják, hogy elég jól sikerült, de a mi hangversenyünk nagyobb sikert arat. Ezen alkalmam nyílt találkozni hosszú idő után ismét Lehockyval, aki a szökésért kapott fogságot leülte s kiszabadult. Udinskban ült, s meséli, hogy a hóhérral igen jó barátságban voltak, akasztófakötél darabját is kapták tőle ajándékba négy akasztottról. Tóth Károly Kenessey levele iránt érdeklődik igen behatóan. Kfrafft, Machovics és Grasser 5 napot ülnek, mert a muszka hölgyekkel a plenninek megengedett mértéken túli gyöngédséget gyakoroltak. Grünfeld pedig a kozák szotnyikkal verekedik össze és 3 ökölcsapást kap tőle emlékül. Ezt a dögöt nem sikerül egyszer megszorítanunk valahol, pedig sokan vannak már, akik szeretnék vele szemben letörleszteni az adósságaikat. Néhányszor feljelentettük, de teljesen hasztalanul, sőt annál dühösebben jött nekünk.

Mióta Budapesten is cenzúráznak, a lapok gyorsan jönnek: a 175. lapomat kapom. Írják, hogy egy kanomat 210 kiló súlyban á 4,7 koronáért, azaz összesen 967 koronáért adták el. Nohát, ez rekordár, rögtön át is számítom, hogy ez rubelben mennyi, s ezen a napon ennek a jó hírnek köszönhetem a jókedvemet. Folyton azon aggódok, vajon kérhetek e hazulról pénzt, nem ér-e akkor oda a levelem, amikor talán ott nagyobb szükség van a koronákra mint nekem, s minden ilyen hír egy-egy gondtól szabadít meg. Hálás is vagyok érte a Mindenhatónak.

Édesanyám pár napra hazautazott Pécsre. Feladott szakkönyv a Krafft-féle 4 kötetes Mezőgazdaságtan, melyet Bécsben vettek meg. Az itteni könyvtárunk megszaporodott egy többkötetes Agrikultúrkémiával, több angol regénnyel és Berlitz-kötetekkel, igen sok bibliával s a német klasszikusok pár munkájával. Két svéd férfi is járt nálunk, alaposan körülnéztek, de semmit nem tettek.

Dr. Faistl fogorvosi rendelőt nyit, egy csinos fogorvosnőnek, egy muszka tiszt feleségének a táborban felállított műtermében. Három fogamat beplombáltatom vele. Nagyon rájuk fért már, s így vannak a bajtársak mind a fogaikkal, úgyhogy Faistlnak nagyon sok a dolga és nagy pénzeket keres.

Egy reményünk megint füstbe ment. Az olasz elleni offenzívánk kimenetelét lestük feszült figyelemmel s a vége az lett, hogy a muszka ellenoffenzívát indított Lucknál, állítólag áttörte frontunkat, és eddig 200 000 emberünknél több került kezébe. Ezzel a Velence ellen indított támadás megtört, a várva várt és oly biztosra vett döntő győzelem ismét kicsúszott kezeinkből. Te jó Isten, hát mikor kapunk már olyan hírt, amely legalább a béke közeledtét hirdeti! Nyár közepén vagyunk s egy lépéssel sem tovább, mint ezelőtt egy félévvel. Tegnap jött Kolomea elestének híre. A németek tengeri győzelme s Kitchener elsüllyesztése csak epizódok, máról holnapra napirendre térünk fölötte. Verdunnél a német rettenetes erőfeszítést fejt ki, s reménykedünk, hogy óvatosan készíti elő a döntést. Egy hónapon belül csak megjön a meglepetés, a vár elestének híre, s ez valóban döntő eredmény lenne. Most ebben bízunk, mint eddig másban. Talán több sikerrel.

Az idő megtanított rá, hogy ne adjak semmire, s azért lapjaimban, melyeket mindig két példányban írok s két úton indítok el, állandóan úgy intézkedem, mintha a békét egyáltalán nem várhatnánk. Van sok optimista bajtársam, akik egy-egy jó hír után lefújják a pénzküldeményeiket, abban a hitben, hogy hamarosan úgyis béke lesz, s aztán vakarják a fülüket, ha másként sül el a dolog. Klinó barátunknak is sikerült lejönni hozzánk, mint statisztikus vétetett föl a postára Bárdyval (Salgótarján) együtt, s ott az ún. Kartotékát fogja kezelni és a plennik statisztikáját gyűjteni. Nyugodalmas foglalkozás, Klinónak való, az ember ráér mellette manikűrözni, púderezni magát, s naponta pár órát fenszterlizni. Csak hallanánk már valami eredményéről! − csipkedjük Klinót, de eddig minden fáradozás hasztalannak látszik.