1916. március 16.

András az alsó tiszti táborba bejutott, de kifelé már csak úgy tudott jönni, hogy ismerősei 5 kemény rubellel vesztegették meg az őrt. Kérdezzük is Andrást, hogy nem felejtették-e el utánakiáltani, hogy „Viszontlátásra!" Reggel a bataillonparancsnok jön hozzánk és Györgyei tolmácsolásával ismét kihallgat bennünket. Először engem vesz elő, s miután a tegnapiakat elismétlem, azt a kérdést teszi fel, hogy kitől eredt az a rajz a tőlünk elkobzott dolgok közt, amely egy kézibombát ábrázol, sőt kezdetben úgy beszél, mintha kézibombát találtak volna nálunk. Persze erélyesen tiltakozom, kérve, hogy mutassa meg azt az izét, majd meglátjuk, mit néztek ők kézibombának. Erre nem szól.

A fiúkat kérdem, kinek volt olyasféle rajza amelyet így elnézhettek, s kisül, hogy valamelyikünknél volt egy rajz, amely a legénységi barakkok beosztását mutatta felülnézetben, s ez lehetett az a bomba. Egy kicsit mosolyogni is muszáj a dologhoz, a muszka nem is firtatja tovább. A többiek ugyanezeket vallják, s végül a parancsnok maga nyugtat meg bennünket, hogy a jegyzőkönyvben nincs semmi olyan, amiből bajunk lehetne. Klein Sanyiék is a közelünkbe hurcolkodtak, a Kraffték alatti barakkba. Bródy is lakótársuk lett valamilyen címen. Egyelőre azonban Bródynak Mezeyvel együtt a muszka ad hűvös lakást, mert hamis propusszal próbálkoztak, és rajtavesztettek.

A hamis propuszokkal baj van egy idő óta. Eddig olyan remek propuszokat csinált egynémely ügyesebb bajtárs, hogy a muszka posztok jóformán csak ezeket fogadták el, jobban, mint a nem hamisakat. Fő volt a pecsét, ezt a rubel sasos felének átdörgölése által lehetett könnyű módon előállítani, de megfelelt bármely pecséttel ellátott írás is, akkor is, ha pl. elhasznált fautalvány volt vagy ilyesmi más. De most egy kozák szotnyik, a bennünket őrző kozák szotnya parancsnoka állítja meg az embereket, s ez véletlenül tud olvasni, tiszt lévén. Ez a fekete szemüveges, sátáni pofájú és nem is normális embernek látszó vadállat naponta nemcsak egy jó csomó embert juttat a dutyiba, hanem némelyik bajtársnak olyan ütéseket is ad, hogy rémes híre támadt már, és utazik a plennire. Oly szenvedéllyel vadászik reánk, mintha legalábbis zebrák vagy zsiráfok lennénk. Lesben áll, mint a pók egy-egy barakk sarka mögött, és a gyanútlanul közelgő plennit biztos közelből támadja oldalba. És sovány az istenadta, akárcsak mi, futni tehát jól tud, és nem is rest. Ha a pelnni nekiiramodik, uccu neki, utána, s olyan versenyfutás kezdődik a főúton, hogy megér vagy 5 kopeket. A nézők az elöl futó rongyosnak drukkolnak, és szívesen gáncsot vetnek a kardját felkapva rohanó kozák elé. Néha sikerül az üldözöttnek egy barakkba berohanni, és az ajtót bevágva maga mögött, pár őrült ugrás után eltűnni a tömegben, vagy felugrani a priccsre és magára rántva valami takarót, ziháló tüdővel adni az alvót.

A kozák annál dühösebben vadászik aztán tovább. Nem lóháton jár, mert rájött, hogy így messziről felismerik, másrészt az üldözés is nehezebb, lóháton nem lehet a kerítéseken átvágódó, barakkokba menekülő bakákat elcsípni, akármilyen angol telivéren üljön is, amint tényleg egy igen figuráns angol telivérje van ennek a pokolfajzatnak. Nyurga, bársonyos, rövid szőrű jószág, mindig sajnálom, ha ebben az időben jártatja, mert a medveszőrű kis mokány lovakkal szemben bizony nincs, ami a hideg ellen védje. Sok stikliről keringenek hírek a kozákkapitánnyal kapcsolatban, jól és rosszul végződő históriák. Az azonban bizonyos, hogy ilyen goromba üldözőnk még nem volt, és respektust szerzett a bakáink előtt, mert ököllel és csizmatalppal is működik a nemes lovag, a kezébe kerülni nem kellemes dolog.

Még azt is megtette, hogy ha pl. nem vele szembejövő, hanem előtte menő plenniket látott az utcán, utánuk eredt, de nem ugyanazon az úton − számítva rá, hogy azokat más embereink rögtön figyelmeztetik az üldözőre −, hanem a párhuzamosan haladó másik utcán rohant végig, s úgy került szembe a lassan ballagó társasággal. Beszélik, vagy talán inkább találgatják, hogy a kozákunk a mi kezünkben volna már Przemyslben, és nagyon csúnyán elbántak vele, azt akarja visszafizetni kamatostul. Lehet! Biztos, hogy reszketve gyűlöl minden plennit.

Decemberi, januári lapokat kapok. A készpénzfizetésemet felére, 100 koronára csökkentették, egyéb járandóságaimat azonban Édesanyám kapja. Még mindig hálásan kell köszönnöm ezt is.