1917. március 20-21.

A mai fordítás az irkutszki kormányzó lezárásának hírét hozza, és Mihail Alexandrovics nagyhercegnek elutasító válaszát a neki felkínált trónt illetőleg. Az Irkutszki Élet így ír: „Oroszországgal eggyel megszaporodott a köztársaságok száma, továbbá a régi rendszer még nem mondható levertnek." Európában tehát, úgy látszik, nem ilyen simán megy a dolog, de hírek alig jönnek, és a lapok roppant óvatosak azok leadásában, úgyhogy alig lehet valamit kihámozni.

Roppant lázasan lessük a lapokat, az egész tábor egy megbolygatott hangyabolyhoz hasonlít, az eddigi tunyaságot mégiscsak felváltotta egy kis mozgás, de azért ne képzeljük, hogy valami túlságosan hatottak az eddigiek. Inkább azt mondhatnánk, a plennisereg a várakozás álláspontjára helyezkedett. Oly hirtelen jöttek ezek a változások, hogy még ideje sem volt az embernek meghányni-vetni, mit jelentenek mindezek a mi szempontunkból. Az új rezsim békét fog-e mielőbb kötni, s mi indulhatunk-e? Hisszük hogy igen, hisz a háborútól való csömör volt a forradalom oka, másrészt forradalom a front mögött a front felbomlásához kell, hogy vezessen. A lapok egyes elejtett megjegyzései ugyan mintha arra céloznának, hogy az egész felfordulásban angol kezek viszik a főszerepet, de érthetetlennek látszik, hogy Anglia a saját szövetségesét forradalomba kergetni törekedett volna. Az új kormány ugyan azt a kijelentést teszi, hogy a „végleges győzelemig" kíván harcolni, de azon a véleményen vagyok, hogy ettől a szándékától a munkások és katonák hamarosan el fogják téríteni.

Újabb plennivállalkozás a hirdetési vállalat, mely a pénzért felvett apróhirdetéseket a barakkokban elhelyezett üvegezett rámákban hozza a közönség tudomására. (Nem sokáig tart.)