1918. augusztus 11.

Mondják, hogy a vörösök erősen soroznak az orosz parasztok között, éspedig azért, mert a helyzetük nagyon válságos, valahol körül vannak kerítve. (Később értettem meg, hogy a Csita–Bajkál–Mongólia területen vannak körülfogva valamennyien.) Hamarosan állítólag 10 000 embert vonnak be. Harcoljanak csak a muszkák, az ő dolguk ez itt, de azért az sem kevésbé furcsa, hogy amelyik párt éppen a vidéken, uralmon van, az behívja zászlaja alá a muzsikgyerekeket, úgyhogy azok végül egymás ellen harcolnak, de egyik oldalon se tudják, hogy miért és kiért. Ez aztán igazán maszlag, amit ezeknek beadnak.

Plavsics főhadnagy lehívatja a barakkok bizalmi embereit a büróba és ott utasításokkal lát el bennünket, hogy miként viselkedjünk a vörösöktől immár hozzánk visszakívánkozó, tehát a hadifogoly vöröskatonáknak a barakkoknál felvétel végett jelentkezése esetén. Egyszerre igen sok lett a megtérő bűnös. Érzik, mindig erősebben és mindig többen érzik immár a dögszagot. Naponta látunk olyan bajtársakat sok cókmókkal bevonulni a táborba, akik szervezettek voltak, de most a sorozásból nem kérnek s jönnek vissza keblünkre. Kissé vegyes érzelmekkel fogadjuk őket, elvártuk volna, hogy kissé előbb jöjjenek meg. De éppen elég olyan volt bajtársunkat is látjuk ismét csukaszürkében, akik nem munkán, hanem a Vörös Hadseregben voltak eddig és ott ellenünk dolgoztak, velünk komiszkodtak. Hogy ezeket melyik barakk vette be, még nem tudom. Ezeknek az esete nem olyan egyszerű, mert a fehérek rájuk találva az egész barakkot büntethetik a szökevény elbújtatásáért, azt pedig igazán sok volna tőlünk kívánni, hogy a történtek után még mi tartsuk ezekért a csirkefogókért a hátunkat. Most persze igen szerény fiúk lettek, alig lehet elhinni róluk, hogy ők voltak azok, akik a mellüket annyira verték még pár nappal ezelőtt is.

A Lavrov-osztag jelenlegi helyzetéről több hír kering. Egyik szerint a Golikov-féle parancsnak engedelmeskedni akarnak, a közös veszély összehozta őket, és elhatározták, hogy a Vörös Hadsereggel együtt veszik fel a harcot a csehek ellen, sőt már jönnek is délről bekerítő mozdulattal a Bajkál felé fordulva a csehek hátába, tehát rehabilitálták magukat. Más oldalról azt halljuk, hogy az itteni kórházban levő omszki otrjádbeliek tajtékoznak dühükben a Golikov-féle parancs miatt, s ígérik, hogy a parancsot követő Singer-féle lebecsmérelés miatt bosszút fognak állni ezen az elvtárson és ők fogják most már az „leleplezni". Érdeklődéssel várjuk ezeket a leleplezéseket. Hogy a bekerítő mozdulatról amint mi, úgy a csehek is régen értesülve vannak, azt mondanom sem kell.

A Weltrevolution új vezércikkírót fogott Klun elvtárs személyében, aki hosszú gondolkozás után most lépett be a bandába. Ez egy első tekintetre igen kiállhatatlan képű osztrák, egy degenerált formájú nyeszlett legény, strici modorral, aki minden ok nélkül nemrégiben a legdurvábban sértett meg egy idős törzstisztet, s mint ilyen, most a fegyelem nélkülözhetetlenségéről és szükségességéről vezércikkezik.

A tiszti színházat és kávéházat a vörösök bezárták, illetve a magas adókkal bezáratták. Nálunk viszont most nyílik meg a barakk végén levő helyiségben az új kávéház, egy újabb vállalkozásunk, mely a plenninek a legkomiszabb viszonyok között való kitartását, talpraesettségét és élelmességét dicséri. 300 rubel nagy pénz ma, ennyibe került a helyiségnek az új bérlők által való átalakítása. Plenni lakásberendező művészek a falakra tapétákat pingáltak, a mennyezet gerendáit is festményekkel tüntették el, sőt kandallót is építettek be. Kis asztalok, pár székkel, festetlenek, de ízlésesek, képezik a berendezést. Csak egy hónapig hagyjanak bennünket békén, és a vállalkozás már kifizetődött. A barakk havi 40 pengő előre fizetendő bért kap innen, azonkívül 15 rubelt Manó önkéntes társunknak kenyérárusító vállalatától, és 15 rubelt ugyancsak cukor árusítása révén. Ez az összeg elég szép segítség a legnyomorultabban élő szegény bajtársak részére. Az új kávéház, akár odahaza egy új helyiség, a kíváncsiak nagy tömegét vonzotta az első napokban, s a tisztek szívesen keresik fel a saját bezárt kávéházuk helyett.

A napokban érkezett híre a cár halálának. Egészen röviden csak annyi, hogy mikor született, élt 50 évet és meghalt. Pedig éppen halálának mikéntje ad legtöbb okot találgatásokra.