1918. augusztus 6.
2018. augusztus 6. 18:00
A „Weltrevolution" 18. számából (1918. aug. 8.) németből ezt a parancsot érdemesnek tartottam lefordítani: „Minden internacionalistához! A Bajkál-front főparancsnokának 35. számú parancsa. 1. Minden internacionalista, egyes személy vagy otrjád, aki orosz ezredbe vagy különítménybe beosztva nincs, az őrségotrjádok kivételével, századok, zászlóaljak és ezredek alakítása céljából Berezovkán mielőbb megjelenni tartozik.
2. Nemzetközi különítmények alakítása céljából Berezovkán egy állandó keret (káder) alakíttatik, mely először egy ezredet, azután időről időre századokat küld a frontra.
3. Minden kórházparancsnok és orvos kötelességévé tétetik a sebesülésből vagy betegségből felgyógyult internacionalistákat egyenesen Berezovkára küldeni.
4. Minden nemzetközi, egyes személy vagy otrjád, az őrségotrjádok kivételével és az orosz ezredekbe vagy különítményekbe beosztottak kivételével, akik e parancs megjelenése után 10 nappal a berezovkai káder „udosztovrenije" igazolvány nélkül találtatnak, mint marodeurök lefegyverzendők.
5. A berezovkai keret lajstromába felvett oly nemzetköziek, akik keretjüket vagy csapatukat engedély nélkül elhagyják, akkor is ha a Vörös Hadsereg más csapatrészeibe lépnek be, mint marodeurök kezelendők. Minden csapattest parancsnokának megtiltom, hogy ezen parancs megjelenése után internacionalistát csapatába felvegyen.
6. A front mögötti rész parancsnokának és minden hadbiztosnak megparancsolom, hogy minden nála jelentkező internacionalistát előbbi beosztására való tekintet nélkül Berezovkára küldjön, valamint hogy minden kerületében álló otrjádot, az őrségotrjádok kivételével felszólítson Berezovkára utazni, avagy a fegyvert letenni.
7. A front mögötti parancsnoknak, minden hadbiztosnak és hivatalnak megparancsolom, e parancs végrehajtását és a berezovkai keret minden irányú támogatását.
8. A Berezovkán állomásozó nemzetköziek parancsnoka a mindenkori keretparancsnok. A harctérre induló csapatok parancsnokai az elindulás pillanatától kezdve, a keretparancsnok által kinevezett csapatparancsnokok lesznek.
9. A berezovkai keret parancsnokává kinevezem segédemet, Singer Istvánt, egyben eddigi hivatala alól felmentem.
10. A berezovkai keret által felállított ezred neve „1. szibériai nemzetközi lövészezred."
11. A berezovkai keret parancsnoka csupán a front mögötti parancsnoknak van alávetve.
12. A parancsnoknak fegyelmi bíróság áll segítségére, melynek minden a fegyelem ellen vétő és marodeur a parancsnok által átadatik s melynek ítéleteit a keretparancsnok szentesíti.
13. A nemzetközi elvtársak illetményei ugyanazok, mint a Vörös Hadsereg orosz tagjaié. A keretparancsnok ezredparancsnokkal, helyettes zászlóaljparancsnokkal egyenrangú.
14. E paranccsal minden internacionalistának otrjádok alakítására adott engedély megsemmisül.
Missovaja, 1918 augusztus 4. A Bajkál-front főparancsnoka, Golikov s.k. A vezérkar főnöke, Mjatelnica.
Ezután a lapban a következő felhívás és egyúttal a fentiek némi magyarázata következik. „Elvtársak! Szomorú színjáték nyílik szemeink előtt. Míg orosz testvéreink az első győzelmeket aratják az ellenforradalmárok felett, egy erős nemzetközi csapat egy orosz vezetésével megtagadta az engedelmességet, a frontot elhagyta és most mint fosztogató horda kószál Werchneudinsktól délre. Nem akarunk tovább időzni e képnél. Aki látta, soha sem fogja feledni a szomorú benyomást. És mindenki, aki nem látta, legyen megkímélve a kommunisták látásától, akik a vörös lobogó alatt pusztítanak a lakosság között, tanácsvagyont semmisítenek meg és elvtársaikat a fronton cserbenhagyják. A külföldi munkások központi választott bizottsága (Executiv Commitée) minden párttagot, aki az I. omszki otrjádhoz tartozik, mindaddig kizárt a pártból, amíg az otrjád soraiból önként ki nem lép. De nem egyedül ezen állapotok azok, melyeknek minden küzdő forradalmár szívét szomorúsággal kell eltölteni. Mi sokkal többet vétkeztünk. Míg orosz elvtársaink napról napra a szervezés, a fegyelmezés, a tisztulás útján előrehaladnak, mi mind mélyebben süllyedünk a szervezetlenségbe és fegyelmezetlenségbe. E szomorú ténynek sok oka van. Mindenekelőtt az a körülmény, hogy a pénztől és a tiszteletbeli állásoktól csábítva sok olyan elem csatlakozott sorainkhoz, akiknek a szocializmushoz semmi közük s akik csak egyenetlenséget hoztak sorainkba. A mi otrjádjaink minden egykori kalandor, szélhámos és hadifogoly gyűjtőhelyévé lettek. Első feladatunknak kell ismernünk hogy ezeket soraink közül kilökjük. Ez a tisztogatás, ha nem fog nekünk sikerülni, ha nem sikerül egy tiszta, igazi kommunista csapat felállítása, úgy egyszer és mindenkorra be kell vallanunk hogy a külföldi munkások szibériai kommunista pártja végleg elsüllyedt a posványban. Elvtársak! Ezt nem lehet, nem szabad engednünk. Mi nem engedhetjük, hogy ujjal mutassanak ránk, mondván, hogy a nemzetköziekben többé nem lehet megbízni. Nem szabad engednünk, hogy a mi szent vörösünket valami bemocskolja! A főparancsnokság rendelete az egyetlen és utolsó alkalmat nyújtja nekünk, hogy tisztára mossuk magunkat. Ragadjátok meg az alkalmat az 1. szibériai nemzetközi lövészezred megalapítására! Ez az ezred, mint csapat, legyen olyan csapat, melyen a rend szelleme uralkodik, olyan csapat, mely szélhámosoktól és ringyóktól mentes, oly csapat, mely igazi kommunista szellemtől van áthatva. Ez a felhívás minden elvtárshoz szól, akik ma foglalkozás nélkül lebzselnek a pályaudvarokon és városokban, mindazokhoz, akik már elvesztették bátorságukat és akik már kételkednek a szibériai külföldi kommunisták ügyében, mindenkihez, aki a kórházból, a küzdelemben szerzett sebeiből és a fronton szerzett betegségéből kigyógyulva elbocsáttatik, mindenkihez szól e felhívásunk. Lépjetek be az 1. szibériai nemzetközi lövészezred soraiba! Jelentkezzetek a berezovkai keretnél! Singer s. k., az 1. szibériai nemzetközi lövészezred parancsnoka."
Ugyanebben a számban jelentik meg Fried elvtársnak a Bajkál-flottilla parancsnokává való kinevezése. Fried elvtárs, a volt zászlós, ha legjobb esetben kimászik ebből a csávából és zajos ifjúsága után valahol egy csöndes büróban megállapodik, amikor már bajusza kinő és feje lágya benő, szép emlékeken rágódhat, és unokáinak imigyen kezdheti szerény meséit: „Admirális koromban…"
Vízi tapasztalatait az új tengernagy a Városligeti tavon szerezhette. Az ember sohasem tudhatja, mire jó, ha csónakázni megtanul. A fenti szép felhívásból most már világos előttünk a dicső omszkiak eddig kissé zavarosnak látszó magatartása. És világos, hogy ezeknél aljasabb gazembereket keveset hordoz hátán a vén Föld. Mert hiszen az csak rendjén lett volna, hogy felcsaptak a vörös lobogó alá, mert jól tudjuk, hogy nem egy csak az éhség elől menekült oda. Az is természetes lett volna, hogy ezek az emberek, akik nem a kommunizmusért lelkesedve léptek be a Vörös Hadseregbe, a bőrüket vásárra vinni óvakodnak. Még az is, hogy a muszkát, aki eddig csak ellenség gyanánt kezelt bennünket és kiszipolyozott, mint a pióca, nem hajlandók erejük tudatában respektálni, hanem visszaadják neki a kölcsönt, s visszaszippantanak egypár rubelt is a tőlünk elraboltakból.
Ha működésük csak ennyiben állt volna, akkor bennünk velük együtt érző és őket segítő társakat találtak volna, és szó lehetett volna még arról is, hogy velük együtt dolgozzunk valamennyien hadifoglyok. Végtelen aljasságuk azonban abban áll, hogy nagy szájjal kommunistáknak vallva magukat, bennünket mint burzsujokat kezeltek, bennünket is raboltak és a frontra hurcoltak ahol, mint a fenti sorokból látjuk, ők maguk nem voltak hajlandók küzdeni, hanem egyszerűen elléptek onnan. Sőt, ezzel a front mögötti terület biztonságát zavarva, a saját csapataik hátában támasztottak bizonytalanságot. A kommunisták árulóknak nyilvánítják őket, nekünk is nyomorult árulóink lettek, világos tehát, hogy nem egyebek biz ők, mint közönséges rablók. Megáll az ember esze, ha arra gondolok, hogy ebben a csapatban mennyi jobb érzésű fiatal gyereket vezet az orránál fogva néhány körmönfont gazember, és hogyan el tudják velük hitetni, hogy ők az igazi hősök, „azért nem vagyunk hajlandók az oroszokkal együtt harcolni, mert azok gyávák." Mesélte Suba és el is hitte, hogy azok a gyávák, akik a tűzben vannak és ők, az ő otrjádjuk a legkiválóbb, holott csak messziről szagolták a puskaport. Hát ők csakugyan nem mentek be a Gedrangbe, ellenben bennünket oda hurcoltak. Jelenlegi útjuk Trojszkoszavszk felé, mint később kiderült, voltaképpen azt célozta, hogy rablott pénzeikkel Urga irányában valahogy átjussanak a kínai határon. Úgy látszik, még nem tudták, hogy arra már Szemenov elzárta az utat.
