1918. augusztus 9.

Forró kánikulai napokban van részünk egy idő óta. Érik már a jagoda a hegyek oldalain. Ma a Selenga fölött arra messze délnek nézünk, amerre a szemnek egyetlen útja van, már nem látjuk olyan üde zöldnek a távoli szántókat: a nyár már szürkészöldre, sárgásra perzselte le őket, jó volna, ha itt megállna az idő. Még egy-két nap és már a télbe kezd hajlani az idő.

A lapok megírják immár nyíltan, hogy a fehérek Kína felől Trojszkoszavszknál átlépték a határt, azaz Trojszkoszavszk elesett. Arrafelé tehát már nem lehet elinalni, ott már bezárult a kör.

A mai napnak is megvan a szenzációja. Állítólag olyan muszka invalidusok utaztak át állomásunkon, akik Magyarországból érkeztek vissza. Azt is tudni véli a hír, hogy Irkutszkig teljesen akadálytalanul, simán jutottak el, onnan pedig a svéd konzul közbenjárásával jutottak keresztül a vörös-fehér fronton. Tény az, hogy az itteni kórházban csakugyan fekszik két invalidus, de ezek Németországból jöttek és eddig a Bajkál teljes megkerülésével meglehetős keservesen jutottak el. Állítólag júniusban még Németországban voltak. Csak annyit tudnak mondani, hogy akkor ott nagy rend uralkodott és ennivaló elég volt. Természetesen azonnal nagy találgatások indulnak meg, s mindenkinek van egy ötlete, mely a hazajutást könnyűvé tenné. Hiú játékai a fantáziának!